Alternatív gazdasági utak

Meddig tartható fent a kapitalizmus logikájára épülő gazdasági növekedés? Hogyan kezelhető a világ népességének gyarapodásából és a technológiai fejlődésből következő folyamatosan növekvő energiaigény? Miért kétélű fegyver a digitalizáció? Marketing nélkül is működne tovább a gazdaság? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ az ELTE Savaria Egyetemi Központban megrendezett tudományos tanácskozás előadói.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem hosszú távú céljai között szerepel, hogy nemzetközileg is értelmezhető fenntarthatósági tudásközponttá váljon. Ennek érdekében az intézmény több szinten aktívan foglalkozik a fenntarthatóság kérdéskörével: európai egyetemi szövetségek tagjaként, a fenntarthatóságot fókuszba helyező kutatási és oktatási programokon keresztül, valamint különféle intézményi és kari kezdeményezések révén.

Erre a szemléletre emlékeztetett köszöntőjében Darázs Lénárd, az ELTE általános rektorhelyettese a Zöldülő gazdaság: lehetőségek és kihívások címmel április 25-én megtartott nemzetközi interdiszciplináris konferenciát megnyitó beszédében.

Kovács László, az ELTE Társadalomtudományi Kar (TáTK) Közgazdaságtudományi Intézet megbízott igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: a 21. század egyik legnagyobb kihívása, hogy olyan fejlődési utakat találjunk, amelyek egyszerre biztosítják a környezeti fenntarthatóságot, a társadalmi igazságosságot és a gazdasági növekedést.

Az ELTE szombathelyi campusán a TáTK Üzleti Kommunikáció és Marketing Tanszék, valamint a Zöld gazdaság és gazdaságetika kutatócsoport szervezésében, immár harmadik alkalommal megrendezett konferencia – amelyre a Föld napja alkalmából került sor – éppen ehhez kívánt hozzájárulni.

A tanácskozás tematikája idén is sokrétű volt: szó esett a fogyasztói magatartás fenntarthatósági vetületeiről, a turizmus és a városfejlesztés zöld szempontjairól, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság kihívásairól, valamint a körforgásos gazdaság és a kritikus nyersanyagok kérdésköréről is.

A konferencia céljaként a szervezők azt tűzték ki, hogy átfogó képet nyújtson a zöld gazdasági átmenethez kapcsolódó aktuális kutatásokról és trendekről, valamint elősegítse új szakmai együttműködések kialakulását.

Kovács László végül azt kívánta a résztvevőknek, hogy a találkozó ne csupán tudásbővítést, hanem inspirációt és jövőbeli közös munkát is hozzon magával.

Végül Cseri József, a Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke üdvözölte a jelen lévőket, átfogó képet adva a fenntarthatósággal kapcsolatos globális és hazai kihívásokról.

Mint mondta, történelmi fordulóponthoz értünk, mert olyan problémákkal kell szembenéznünk, amelyek az egész emberi civilizáció fennmaradását fenyegetik. Emlékeztetett rá, hogy a kapitalizmus logikája már a 19. század elejétől növekedéskényszert diktál. Ma is azt halljuk: évről évre növekednünk kell, de vajon fenntartható-e ez a növekedés?, tette fel a kérdést.

Kifejtette, hogy 1917-ben, az első világháború idején 1,7 milliárdan éltek a Földön, míg ma már több mint nyolcmilliárdan vagyunk. Ráadásul nemcsak a népesség nőtt, hanem az energiaigény is drasztikusan emelkedett. Ezt jól szemlélteti, hogy az ipari forradalom kezdete óta több szén-dioxid került a légkörbe, mint az azt megelőző 240 millió évben összesen. Ha átlagosan évi 3 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk, akkor száz év alatt a gazdasági teljesítmény – és vele együtt az energiaigény – kilencszeresére nőne. Ez pedig súlyos fenntarthatósági kérdéseket vet fel.

A digitalizációval kapcsolatban hangsúlyozta: ez is kétélű fegyver. Miközben új lehetőségeket teremt, a digitális adatforgalom mennyisége évről évre megduplázódik, energiaigénye pedig elképesztő méreteket ölt. Példaként említette a szerverparkokat: ha országként tekintenénk rájuk, a legnagyobb energiafelhasználók között lennének.

Cseri József a nyersanyaghiány kérdését is érintette, külön kiemelve a homok problémáját: a sivatagi vagy tengerparti homok nem alkalmas építkezésre, a megfelelő minőségű készletek pedig rohamosan apadnak, mint ahogy a kobalt, a (villany)autóipar egyik fontos alapanyagának mennyisége is, amelynek hiánya a mostani technológiai irányokat is megkérdőjelezi.

A technológiai fejlődés gyorsulásáról szólva úgy fogalmazott, hogy ez részben az ember jobb iránti vágyából fakad, de hozzátette, ma már szinte természetesnek vesszük, hogy egy okostelefon technológiailag elavulttá válik néhány hónap alatt. Pedig valójában nincs szükségünk ennyi fejlesztésre, mégis, a kapitalista gazdaság alapja a folyamatos növekedés, és ez hajtja előre az innovációkat is.

Kitért a nemnövekedés gondolatára is, amely már megjelent a tudományos diskurzusban, de társadalmi szinten még nehezen elfogadtatható. A szemléletváltás elengedhetetlen – de hogyan lehet ezt megvalósítani?, vetette fel a kérdést.

A konferencia témái között szereplő marketingről szólva elmondta: egyes kutatások szerint a túlfogyasztás legalább 30 százaléka a marketing számlájára írható. Felvetette: vajon marketing nélkül is működne-e a gazdaság? Egyes területeken talán igen, máshol nem; hiszen a marketing nemcsak ösztönöz, de inspirál is, így a technológiai fejlődés egyik hajtóereje lehet.

Európa helyzetét értékelve kiemelte, hogy a kontinens élen jár a környezetvédelemben, az ökológiai szemlélet terjesztésében és az edukációban. Ugyanakkor felmerül a kérdés: a megfelelő eszközökkel dolgozunk-e?

Rámutatott, hogy a jogszabályi kényszerek gyakran túlzott terhet rónak a vállalkozásokra. Példaként az autóipart említette, amelyet a legnagyobb kibocsátóként tartanak számon, mégis ez az az ágazat, ahol a legjelentősebb csökkentést sikerült elérni, éppen a szigorú szabályozás révén. Felvetette azonban: hosszú távon is működőképesek-e ezek a megoldások?

Emlékeztetett rá, az Európai Unió 2035-re kibocsátásmentes közlekedést tűzött ki célul. Ez szerinte idealista elképzelés, amely a jelenlegi technológiai keretek között aligha tartható. Nem szabad kizárólag az elektromos mobilitásra építeni, hiszen ahogy a Toyota elnöke is megfogalmazta: nem a technológiát, hanem a kibocsátást kell csökkentenünk, és ennek többféle útja is lehet.

Zárásként Cseri József hangsúlyozta, hogy a jelenlegi problémákat nem lehet ugyanazzal a szemlélettel megoldani, mint amellyel azok keletkeztek. Véleménye szerint gyökeres szemléletváltásra van szükség: az ökológiai egyensúly fenntartása csak akkor lehetséges, ha aktivizáljuk magunkat, és a folyamatokat azok teljes összetettségükben értelmezzük. Úgy vélekedett, ebben a humán tőkének kulcsszerepe van. Szerinte ebből a szempontból Magyarország kedvező helyzetben van, különösen a fiatal generációk dinamizmusa révén.

Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ha a gazdasági környezetet, különösen a kockázati tőke szemléletét vizsgáljuk, még sok a tennivaló, és ha nem történik radikális beavatkozás a jelenlegi trendekbe, a jövőkutatások által előrejelzett, drámai környezeti összeomlás valós veszélyt jelenthet már 2040–2050 körül.

Ehhez nemcsak új technológiákra – például fúziós energiára – van szükség, hanem elsősorban a gondolkodásunk újraszervezésére. Cseri József szerint a társadalmi szemléletváltás nem felülről fog elindulni, hanem alulról, az egyénektől, másokon kívül az egyetemek világából. Csak így érhető el valódi változás.

A plenáris előadást Darázs Lénárd tartotta, aki az európai adatgazdaság és a fenntarthatóság összefüggéseit vizsgálta. Rámutatott, hogy az utóbbi egy–két évben került előtérbe ez a viszonylag új fogalom, az európai adatgazdaság, amely immár a gazdasági és fenntarthatósági diskurzusok szerves része.

Kiemelte, hogy az egyre növekvő adatmennyiségek és a digitális átállás új dimenziókat nyitottak az adatgazdálkodásban. A kutatás-fejlesztési források elosztásán is jól látszik, hogy ma már gyakorlatilag nincs olyan pályázat, ahol ne lenne elvárás a digitális vagy fenntarthatósági impakt bemutatása. Ez a két terület lett a fejlesztési források első számú fókusza.

A mesterséges intelligencia és az adatinfrastruktúrák energiaigénye ugyanakkor komoly fenntarthatósági kérdéseket vet fel. Darázs Lénárd egy közelmúltbeli felmérést idézett, amely szerint 2030-ra az európai áramfogyasztás 5 százalékát kizárólag az MI és az adatgazdaság fogja lekötni; ez a jelenlegi kétszerese. Ami felveti a kérdést, hogy fedezhető-e mindez megújuló energiával, vagy szükség lesz a fosszilis energiaforrások visszahozatalára is?

Megemlítette, hogy a három legnagyobb technológiai szereplő – az Amazon, a Microsoft és a Google – elkötelezték magukat amellett, hogy az MI-hez kapcsolódó infrastruktúráikat megújuló energiával működtetik. Hozzátette azonban, hogy ez az ígéret a körülmények változásával módosulhat.

Darázs Lénárd hangsúlyozta: az MI nemcsak fogyaszt, hanem segíthet is a fenntarthatóságban. A technológia hozzájárulhat az energiahatékonyság növeléséhez, az élelmiszerpazarlás csökkentéséhez, vagy akár a személyes és ipari energiafelhasználás optimalizálásához. A digitalizáció tehát egyszerre jelent kihívást és lehetőséget.

Összegzésében elhangzott, az európai adatgazdaság és a fenntarthatóság között alapvetően szinergikus a viszony. A szabályozási és etikai keretek megerősítik egymást, a rendszer sok szempontból jól működik. A fő problémát jelenleg az adatinfrastruktúrák fenntartható működtetése és energiaigénye jelenti. Ehhez jelentős tőkére és tudatos szereplőkre van szükség, legyen szó állampolgárokról vagy vállalatokról.

Végül figyelmeztetett, ha nem sikerül feloldani az adatgazdaság és az energiaéhség közti konfliktust, az egyik terület fejlődése meg fog torpanni.

A konferencia folytatásában nyolc szekcióban közel negyven előadás hangzott el, amelyek a zöld üzleti gondolkodás különböző összefüggéseit járták körül. A résztvevők ezek révén képet kaphattak többek között Ausztria, Szlovénia, Grúzia, Libanon és a közép-ázsiai országok fenntarthatósági gyakorlatairól.