Alkotások a bogáti művésztelepről
A Vizuális Művészeti Tanszék szinte minden főállású oktatója évről évre szervez saját művésztelepet. Nagy Gábor György adjunktus az idősek otthonaként működő bogáti nagykastély területén vezet alkotótábort. A művésztelep egy évtizedes múltra tekint vissza. Az egyetemi kiállítás a tavaly nyáron elkészült munkákból ad ízelítőt.
A február 21-én megtartott nyitó rendezvényen a tárlatot Lenner Tibor egyetemi docens, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója vezette fel, kiemelve, hogy az alkotótábor erősíti a hallgatók városhoz, illetve régióhoz való kötődését.
A kiállítást Vass Péter, a művésztelepnek helyszínt adó Fővárosi Önkormányzat Szombathelyi Idősek Otthona intézményvezetője nyitotta meg, aki felidézte a bogáti alkotótábor létrejöttét. Elmondta, tíz évvel ezelőtt az intézmény a művészetterápia bevezetése érdekében vette fel a kapcsolatot a Vizuális Művészeti Tanszékkel. Az együttműködésből mindkét fél gazdagon profitál. A hallgatók egyedülálló környezetben alkothatnak, hiszen a tizenkét hektáros terület nagy része angolpark, amelyen vidéki angol romantikus stílusban épült kastély áll. A gondozottak között járva-kelve tapasztalatokat szereznek az idős generációról, amely szociális érzékenységüket emeli. Az otthon lakói számára pedig óriási élmény, hogy az egyetemisták jóvoltából zajlik az élet, néha még modellként is részt vesznek a műalkotások létrejöttében.
Nagy Gábor György a tárlatvezető szerepkörében arról beszélt, hogy a művésztelepen eleinte látványcentrikus munkák születtek. Az utóbbi időben már igyekeznek kihasználni, hogy ebben „a tanév során egyedüli szabad alkotóidőszakban” a rendelkezésre álló nagy terekben nagyméretű produktumok is létre jöjjenek, egyfajta felkészülésként a felsőoktatásban tanulók legkomolyabb megmérettetésére, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára.
Az adjunktus a kiállítók közül elsőként Kusnyár Zsuzsa munkáinak értelmezéséhez fogódzókat adva kifejtette, a hallgató a vízhullámok terjedését ragadta meg. Sorozatának egyik darabja „önfestő festmény”: a víz rácseppentésével felhőhatású foltok képződtek a felületén.
Takács Réka Rebeka műveinek leglátványosabb darabjai szekrényajtókra készültek. Az ezekre festett hegycsúcsok és hósapkák szerinte a klímaváltozás szimbólumai, hegyes ceruzákként, felkiáltójelekként hívva fel a figyelmet a mondanivalóra.
Lantos Nóra és Fekete Boglárka festményein a „portrék csak ürügyül szolgálnak”, de „nem akarják senki karakterét felvenni”, hangzott el.
Nóra az ujjaival fest, már-már gyúrja a festéket, ezt az elmélyült munkát és élvezetet – a festékkel és az anyaggal való foglalatosság energiáját – tükrözik a képei. Boglárka alkotásai leginkább más műveit megelőző vázlatok, skiccek, amelyek fő témája a festés stílusa, annak a vehemenciának és ösztönösségnek a lenyomatai, amelyről az alkotásai szólnak.
Jenei Bernadett munkája nyitás a kísérletezés felé: annak a folyamatnak az első állomása, amely oktatói ösztönzésre a klasszikus megoldások elhagyását tűzte ki célul.
A kiállításon rajtuk kívül alkotásaival szerepel még Barabás Leila, Barta Tamás, Tompos Laura, Tóth Andrea Veronika.
A tárlat március 30-ig tekinthető meg.
Alkotások a bogáti művésztelepről
Alkotások a bogáti művésztelepről
0
/
0
0
/
0