Akik a fűzőket széthasították

Milyen lenne a modern világ, ha a nők nem vennének részt az oktatásban, nem vállalnának munkát? Ma már ez elképzelhetetlen, pedig nem volt mindig így: kétszáz évvel ezelőtt kezdődött az a küzdelem, ami a nők társadalmi szerepét igyekezett megváltoztatni, felbontotta az addigi előítéleteket, korlátokat, és helyet kért számukra a kultúrában, tudományban is. A női emancipáció a fő gondolata a „Kalliope Austria ” című vándorkiállításnak, amely ma nyílt az ELTE Savaria Egyetemi Központjának negyedik emeletén, a Savaria Német Nyelv és Irodalom Tanszéken.

• A német szak nem német nyelvtanfolyam – vezette be a tárlatot dr. Riszovannij Mihály, hangsúlyozva, hogy nemcsak nyelvet, hanem kultúrát is tanítanak, olyan partnerek segítségével mint az Osztrák Könyvtár vagy az Osztrák Kulturális Fórum, amely e tárlat anyagát összeállította. Kultúratudomány kurzusuk épít a gender (a társadalmi nem) témára, a „Kalliope Austria – A nők helyzete a társadalomban, kultúrában és tudományban” című kiállítás a féléves programkínálatuk első eleme.

A 19. század elejéig a nők fő feladata az otthon védelmezése volt, a nyilvánosságban nem vállalhattak szerepet. Hogyan törtek ki ebből a társadalmi szerepből? Jelentős munkásságú osztrák nők életrajzainak segítségével tekinti át a tárlat – német nyelven – az elmúlt kétszáz évet, mire is voltak képesek tehetséggel, akaraterővel, bátorsággal, sokszor nem kevés harciassággal.

Magyarországon a szokásosan bútorokra mondott Biedermeier, vagyis az 1800-as évek eleje volt az az időszak, amikor megfogalmazódott egy bizonyos „szabadságvágy”, hogy nők nagyobb hatáskörre vágynak a családi kényelem biztosításánál. Még Madách Imre (1823-1864) író, költő, ügyvéd, politikus is - akit Az ember tragédiája szerzőjeként tisztelünk -, komolyan érvelt amellett, hogy a nők alkalmatlanok a tanulásra és a tudományos gondolkodásra. De a fűzőket már széthasították, a nők kiléptek a férfiak árnyékából, a múzsa szerepből, maguk is tanulni, alkotni kezdtek, mozgalmakat generáltak számukra fontos jó ügyek érdekében, kiálltak saját magukért, az emberiességért, a háború ellen, megjelentek az író nők, megszületett egy új női öntudat, és teret hódítottak az „erős nők”. A tárlat nem szól a következményekről, „csak” végigvezet ezen az úton, megmutatja az elmúlt kétszáz év fontos történéseit, kiemelve jelentős egyéniségeket. Az események, életrajzok ismerete jó alapot ad további beszélgetésekhez, szemináriumi munkához, sok elgondolkodni való, követendő vagy nem követendő példát, mintát mai életstratégiák kialakításához a nem kevésbé küzdelmes 21. században.