Aki mindig úton volt: megemlékezés Antal László néptáncpedagógusról
Szomorú, mégis felemelő eseménynek nyújtott otthont a Savaria Egyetemi Központ Díszterme április 24-én, kedd délután: Antal László néptáncpedagógust, nyugalmazott docenst búcsúztatták gyászoló pályatársak, tanítványok, kollégák, barátok és csodálók.
Április 15-én hunyt el Antal László koreográfus, a magyar táncművészet és néptáncpedagógia fontos alakja, szakírója. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola táncoktatásától kezdve, a Vas megyében alapított számos néptáncegyüttesen át, egészen a hagyomány és múltőrzés megújuló szakirodalmáig, a kultúra számos területen hagyta kitörölhetetlen, értékes kézjegyét a közelmúltban távozott mester.
A majdnem teljesen megtelt Díszteremben tartott megemlékezést dr. Gál László professzor emeritus, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nyugalmazott főigazgatója, Antal László egykori kollégája vezette. Köszöntőjében kitért arra, hogy nem terveztek formális megemlékezést, de olyan sok megkeresés és érdeklődő üzenet jutott el hozzájuk, hogy végül az egyetem legnagyobb termét kellett igénybe venniük; ezzel párhuzamosan pedig összeállt a búcsú programja is.
A köszöntőbeszéd után Benke Éva, Radnóti-díjas nyugalmazott oktató szavalta el Füst Milán Álom az ifjúságról című versét. A tanárnőt dr. Németh István, az ELTE SEK koordinációs rektorhelyettese követte, aki a megemlékezés két fontos érzelmét emelte ki: a szomorúságot és az ünnepi emelkedettséget. A rektorhelyettes szerint ez az alkalom az ünnep ideje is, hiszen párját ritkítóan gazdag munkásság felett tartunk számvetést, majd teszünk hitet, hogy továbbadjuk az utókornak. „Az egyetemet sokan működtetik, de kevesen határozzák meg.”– utalt Antal László közösségszervező erejére, amelyet olyan időkben is megmutatott, amelyek kevésbé kedveztek a nemzeti értékek megőrzésének.
Horváth György, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület elnöke összefoglalta Antal László kultúrateremtő és fenntartó munkásságát. „Mindig úton voltál, dolgod volt a világban!”– jellemezte pályatársát, akit az öreg szálfasor első, földből kifordult tagjaként írt le. Felidézte a néptáncmesterre jellemző vastagkeretes szemüveget, a bőr oldaltáskát, az európaiságot és magyarságot önmagában egyesítő kultúraszemléletet, amit igyekezett tanítványainak is továbbadni. Antal László számos Vas megyei néptáncegyüttest alapított, diákjaival pedig a kölcsönös tisztelet és szeretet nyelvén szólt, emlékezett a pályatárs.
Varga Albin, a Gencsapáti Művelődési ház és könyvtár igazgatója a tanítványok nevében szólt az összegyűltekhez. Az elhunyt nemcsak tanár, hanem atyai jóbarát is volt: hitelességre („Olvassatok!”), pontosságra („Ha késtél, be se gyere!”) és a közösségi létezésre nevelte tanítványait. Az ének, a tánc, a hagyományok és az emberi társaság világával oltotta be az őt követőket, és erre szerencsére „nincsen antibiotikum”. Az egykori Antal-diák olyan emberként idézte fel mesterét, akinek az élete volt a vita, a diskurzus, az okos párbeszéd.
A gyászoló családhoz szólt Keszeiné Barki Katalin könyvtárigazgató: Antal László felesége és családja tette lehetővé, hogy a nagyon aktív életet élő pedagógus a hivatásával foglalkozzon, illetve osztoztak is vele annak minden ízében, jóban és rosszban. „Valahová és nem akárhová akartak eljutni.”– foglalta össze az Antal László köré épülő családi, baráti közösség és műhely hitvallását az igazgatónő.
A megemlékezés végén dr. Gál László az egykori munkatársak nevében búcsúzott. „Nagy asztal helyett nagy teremben gyűltünk össze.”– mondta, majd felolvasta Antal László, a ’90-es években írt, emlékkönyvbéli bemutatkozását, amelyben a tudás továbbadásáról és a néptánc tanításáról beszél alázattal és emberséggel.
A zárómozzanatok előtt Gaspari Gábor, a Campus Iroda munkatársa, a Szökős Néptáncegyüttes együttesvezetője idézett fel egy régi borozgatást, ahol Antal László azt ígértette meg, hogy a bonchidai invirtita-t járják majd el a sírjánál; az együttes elő is adta ezt a kívánságának megfelelően.
A megemlékezést nemcsak az olykor meghatott, olykor pedig derűsen emlékező beszédek jellemezték, hanem közreműködtek az Antal László munkásságához kapcsolódó néptáncegyüttesek is: színpadra léptek az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes tagjai, az Ungaresca Táncegyüttes csapata, Tanai Erzsébet népdalénekesnő és a körmendi Béri-Balogh Ádám Táncegyüttes táncosai is, Boglya Népzenei Együttes pedig a zenét szolgáltatta.
Aki mindig úton volt: megemlékezés Antal László néptáncpedagógusról
Aki mindig úton volt: megemlékezés Antal László néptáncpedagógusról
0
/
0
0
/
0