Aki még a 30Y-os busszal járt iskolába

Vajon miért ölelgették őt a berlini költészeti fesztiválon - avagy szeretethiányosak-e a német irodalmárok?

Beck Zoltán a 30Y zenekar frontembere és a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének oktatójaaz ELTE Savaria Egyetemi Központ egy korábbi jogelődjének, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolának a hallgatója volt, ő még a 30Y-os busszal járt iskolába, vagyis a zenekar neve szombathelyi emlék. A 30Y frontembereként lett ismert, nem mellesleg a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének oktatója.

2017. július 4-én meghívott előadó volt az ELTE Savaria Egyetemi Központban rendezett Osztrák-Magyar Nyári Egyetemen, ahol ő már nem először vendég. Ezúttal nem a roma irodalomról volt szó, hanem arról, hogyan szerezzünk jó popdalt, milyen jelentései vannak egy szövegnek, és ezek hogyan jelennek meg a fordításban.

Beck Zoli az elemzett daloknak élő illusztrációjaként gitárral is magyarázott. Popzenei gyorstalpalója abból az alapkérdésből indult ki, hogy ha egy jó zenét és egy érvényes szöveget összerakunk, létrejön-e a jó dal. A helyes válasz: nem. Hiszen mi történik, ha például egy Kányádi verset (nagy vers nagy költőtől) ráillesztünk egy Wagner-opera zenéjére? Borzasztó lesz az eredmény, pedig etalon szöveg párosul etalon zenével. Ugyanakkor, ha veszünk egy viszonylag korlátozott szöveget, egy korlátozott zenei egységgel, amik külön-külön banálisak esetleg, együtt érvényes dallá tudnak válni. Mi az, ami egy dalnak tényleges entitást hoz? A struktúra? Beck Zoli játszott olyan dalt, ami „jól felépített”, akár rádióbarát, de olyat is, ami azzal teljesen szembe megy. Vizsgálva a dalszövegek német fordítását, az a probléma is fókuszba került, hogy nem lehet átmozdítani egy másik nyelvre a teljes kulturális tudatot, bizonyos kontextusok nem tudnak megjelenni a másik nyelven…

De Kalász Orsolya, aki Beck Zoli szövegeinek egy jelentős részét fordította, valószínűleg jó munkát végzett (ő az a költő-műfordító, aki idén megkapta a német nyelvű irodalom egyik legrangosabb elismerését, a Peter Huchel-díjat), mert miután a Zoli nemrégiben bemutatta a dalait a berlini költészeti fesztiválon – és azok közben kivetítőn mentek német nyelven –, az irodalmárok sokat ölelgették a magyar dalköltőt.

(A nyári egyetem hallgatóiban azonban a polemizálás hevében az is felmerült, hogy esetleg szeretethiányosak a berlini irodalmárok…)  (És Beck Zoli örömmel fogadta ezt a poént.)