Akadálypálya és szumó robotverseny
LEGO-robotot kellett építeniük és programozniuk azoknak az általános és középiskolás diákoknak, akik kettő–négy fős csapatokat alkotva neveztek be a második szombathelyi robotversenyre, amelyet március 30-án rendeztek meg az ELTE Savaria Egyetemi Központ (SEK) Dísztermében. A versenyzők délelőtt egy akadálypályán, délután szumó robotversenyen mutatták meg tudásukat.
A tavalyi megmérettetés sikerét követően nem volt kérdés, hogy a szervezők idén is meghirdetik a (szándékaik szerint az elsőhöz hasonló, és a 2020-ast megalapozó) versenyt. Ám ezúttal a próbatétel híre egészen Szegedig jutott, hiszen onnan is érkezett egy csapat, az ezzel immár országossá bővült versengésre.
A Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakgimnázium (HBSZ), a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és az ELTE SEK társszervezésében megvalósult rendezvényen az utóbbit képviselő dr. Nemes József, egyetemi docenstől megtudtuk, a versenyfeladatok alapját a problémamegoldás adta, a megmérettetésen a diákok konstrukciós és algoritmus készségére egyaránt szükség volt, a sikerhez az ok-okozati összefüggések kidolgozásán át, logikus gondolkodással vezetett az út.
Az erőpróbán három korcsoportban indulhattak a diákok: az 1–6. osztályosok, a 7–8. osztályosok, valamint a 9. osztálytól húszéves korig. Az első feladatban kilenc csapat mérte össze tudását. Nekik először LEGO-robotjaikat meg kellett építeniük, majd a programozás következett. A robotoknak az volt a feladatuk, hogy szenzoraik segítségével egy akadálypályán az elhelyezett konténereket megtalálják és elszállítsák. Délután következett a szumó robotverseny, amelyen az erre a célra (szintén a versenyzők által) épített és programozott robotok csaptak össze egy százhúsz centiméter átmérőjű körasztalon. Ebben a versenyfeladatban az asztal közepén egymás mögött álló robotok egymással ellentétes irányba indultak el, majd bizonyos távolság megtétele után meg kellett keresniük egymást, és az győzött, aki ki tudta lökni a másikat a pályáról.
Dr. Nemes József elmondta, a feladatoknak számos buktatója volt: nem volt mindegy például az, hogy a diákok a hol helyezték el a szenzort a robotokon, hiszen egészen máshogy kellett felépíteniük a mozgássorozatot attól függően, ha például a jobb, és nem a bal oldalra került az érzékelő, de lényegesnek bizonyult egyebek mellett az is, hogy mennyi volt a robotok terpesztése és hova került a súlypontjuk.
„Meggyőződésem, hogy egy ilyen versenyen csak azt a robotot lehet programozni, amit saját magunk építettünk meg, hiszen a fizikai konstrukcióhoz kell megírni a programot”
– hangsúlyozta dr. Nemes József, hozzátéve, hogy a csapatok tagjai remekül kiegészítették egymást, mivel voltak, akiknek a kostrukciós, másoknak az algoritmikus készsége volt erősebb.
Hasonlóan vélekedtek a HBSZ négy kilencedikeséből álló csapat tagjai, akik között ráadásul a nemek aránya is egyenlően oszlott meg. A lányoktól azt kérdeztük, számukra mi a vonzó a robotikában. Vörös Barbara szerint igaz, hogy a robotika elsősorban a fiúk terepe, de náluk a gimnáziumban van robotika szakkör, amelyen a lányok is kipróbálhatják magukat, és meg is teszik; Barbara tapasztalata az, hogy a lányok is éppen olyan ügyesek, mint a fiúk. Szalai Fanni Kata azt mondta, a csapat tagjaiban az a közös, hogy mindannyian imádnak legózni. Neki a programozás kevésbé megy, az építés az erőssége, így tudott a csapat hasznára válni.
Akadálypálya és szumó robotverseny
Akadálypálya és szumó robotverseny
0
/
0
0
/
0