A világ idegzetén tartja a kezét az irodalom segítségével

Ezt mondta a legújabb Bariska-díjas Vincze Bence, negyedéves magyar–orosz tanárszakos hallgatóról a pályázatához csatolt ajánlást megfogalmazó Fűzfa Balázs, egyetemi docens.

A díj névadója, Bariska Mihály a szombathelyi felsőoktatás elindulásától, 1959-től 1966-ban bekövetkezett haláláig vezette az ELTE Savaria Egyetemi Központ jogelőd intézményének, az akkori Szombathelyi Tanítóképző Intézetnek a nyelvi szakcsoportját.

A nyelvész gyermekei 2003-ban édesapjuk emlékére megalapították a Dr. Bariska Mihály Alapítványt, amelynek célja az egykori Berzsenyi Dániel Főiskola, majd Savaria Egyetemi Központ évente egy-egy harmad- vagy negyedéves nyelv vagy nyelvészet szakos, kiváló (legalább 4,7-es átlagú) tanulmányi eredményt elért hallgatójának elismerése. A díj összege 100 ezer forint, amelyhez emléklap és egy Marosits István, Munkácsy-díjas szobrászművész által készített emlékplakett jár.

Az elismerést idén az ELTE szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának november 28-i tudományos konferenciáján adta át Vincze Bencének Bariska Mihály lánya, Bariska Ilona és Czetter Ibolya főiskolai tanár, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Bence a díj tizenötödik büszke tulajdonosa.

Hallgatónk a rendezvényen kérdésünkre válaszolva – szakmai alázatáról sokat sejtetően – azt mondta, bár pályázott a díjra, nem számított rá, hogy el is nyeri.

„Nagyon zavarban voltam, amikor kiderült, hogy a kuratórium engem választott” – tette hozzá, még érezhetően megilletődötten.

Majd felvetettük Bencének, hogy eddig az irodalommal kapcsolatos tevékenységeiről ismertük, legyen szó Ady-kutatásról, konferenciaszervezésről, az f21 kulturális portál megalapításáról és működtetéséről vagy éppen a slam poetry világában való igencsak sikeres kalandozásról, a Bariska-díj pedig nyelvészeti elismerés. Adódik a kérdés, hogy irodalmárnak vagy nyelvésznek tartja-e inkább magát? Mire azt válaszolta, tanulmányaiban a nyelvészet a jelentősebb, szaktárgyaiban ezzel tölt több időt, méghozzá ugyanolyan szívesen, mint amilyen szívesen az irodalommal foglalkozik, hiszen a nyelvészet mindkét szakjának fontos része.

A (látszólagos) ellentmondást teljesen a szintén jelen lévő Fűzfa Balázs oldotta fel azzal, hogy rámutatott, az irodalom mindig nyelvészet is, egyik sem tud meglenni a másik nélkül. A Bariska-díj nem szaknyelvészeti elismerés, hanem a tehetségnek jár. Bence irodalom iránti vonzódása nem csupán a pedagóguspálya iránti vonzódást jelenti, ő alkotója is az irodalomnak és szervezője az irodalmi életnek.

„Bence a világ idegzetén tartja a kezét az irodalom segítségével. Nagy hiány van az ilyen fiatalokból”

– fogalmazott Fűzfa Balázs.