A tehetség csak elindít az úton

Beszélgetés az olimpiai kvótás Gyurátz Réka és Halász Bence kalapácsvetőkkel sikerekről, könnyekről, frontális negatív kritikákról és lelki dolgokról.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szombathelyről még azoknak is eszébe juthat a kalapácsvetés, illetve a sportág vasi műhelye, a Dobó SE, akik nem követik naprakészen a sportvilág történéseit, hiszen az egyesület versenyzői hosszú ideje szállítják a világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket.

A Dobó SE ifjú csillagai, Gyurátz Réka és Halász Bence idén két nagy nemzetközi versenyen, Európa-bajnokságon, valamint a Tokióban megrendezendő olimpián is emlékezetes perceket szerezhetnek szurkolóiknak.

Mindkét sportoló kötődik az ELTE szombathelyi campusához: Réka nyáron végzett sportszervező szakon, Bence rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakos hallgató.

A Sugár úti pálya épületében ülünk le velük, Réka edzése után, Bence edzése előtt, hogy bepillantsunk a mindennapjaikba, és hogy megtudjunk valamit abból, mi áll a sikereik mögött.

Amikor Rékával a nem sokkal korábban befejezett edzéséről kezdünk beszélni, elmondja, hogy számára nehéz a téli (alapozó) időszak, mert ilyenkor nem a mozgás tökéletes kivitelezésén van a hangsúly, hanem konditermi és tornatermi edzéseken. Őt hátráltatja, hogy télen a szabadban hideg van, a pálya sokszor sáros és az izmok sem úgy dolgoznak, mint nyáron. Szerencsére eddig mindig jött egy verseny vagy egy eredmény, amely átlendítette a holtponton. A mélypontok megviselik, mondja Réka, de ilyenkor mindig próbál arra gondolni, hogy természetes, ha a teljesítmény hullámzik. Az is megesik, hogy eltörik nála a mécses. Én lány vagyok, fűzi hozzá. A könnyeit nem szégyelli, de mivel viszonylag sokan edzenek egyszerre, nem akarja a pityergésével elrontani a többiek munkáját és kedvét.

A leghidegebb évszak Bencének sem a kedvence, de tavaly télen hetek teltek el úgy, hogy egyszerűen nem érezte a fejlődést, hiába edzett a szokott intenzitással. Nem tudta, hogyan lehet ebből a helyzetből kijönni, ami a lelkesedésére is rányomta a bélyegét. De egyszercsak jobb teljesítményt kezdett produkálni, így Münchausen báróhoz hasonlóan saját hajánál fogva húzta ki magát a helyzetből.

Bence 2019-es éve olyannyira jól sikerült, hogy az U23-as Európa-bajnoki ezüstérem, a felnőtt világbajnoki bronzérem és az olimpiai kvóta megszerzésével a Magyar Atlétikai Szövetség az év legjobb férfi atlétája címet ítélte neki. Réka sem panaszkodhat, az egyéni csúccsal teljesített olimpiai kvalifikáción kívül tavaly megszerezte negyedik felnőtt bajnoki címét.

A két atléta között mindössze egy év a korkülönbség (Réka 23, Bence 22 éves), ám sportkarrierjüket tekintve nem ugyanazon a szinten állnak. Bence már topversenyző, aki ráadásul az atlétikai világbajnokságok történetének legfiatalabb érmese. Réka pedig a legjobb úton halad afelé, hogy a legfelsőbb kategóriába kerüljön, de ez nem azt jelenti, hogy lemaradt volna. Bence az, aki olyan eredményeket produkál, amelyeket a kalapácsvetők rendszerint csak évekkel később érnek el.

Bence számára korán jöttek a sikerek. Már középiskolásként figyelemre méltó nemzetközi eredményeket ért el. Másodikosként ezüstérmes lett az ifjúsági olimpián, harmadikos volt, amikor junior Európa-bajnokságot, végzős, amikor junior világbajnokságot nyert. Eb-sikeréről azt mondja, kis szerencse is kellett hozzá, hogy a bronzérmet meg tudja szerezni. Akkor még csak 21 éves volt. A kalapácsvetésben nem jellemző, hogy 25 éves kor alatt valaki érmes lesz világversenyen, hiszen amellett, hogy ebben a sportágban nagyon nagy a fizikális terhelés, a versenyzőknek a gondolkodásmódtól kezdve sok egyéb szempontból is „be kell érniük”.

Réka és Bence egyetért abban, hogy a kalapácsvetésben nem lehet egyik évről a másikra sokat fejlődni, hanem aprólékosan fel kell építeni minden évet. Ők több mint egy évtizede teszik ezt.

Bence tíz évvel ezelőtt Kiskunhalason kezdte sportolói pályafutását. Távolugrásban és diszkoszvetésben is kipróbálta magát. Nem is eredménytelenül: előbbiben országos bajnoki címmel büszkélkedhet. Egyesülete azonban gazdaságilag nem tudott tovább működni, ezért a család 2012-ben Szombathelyre költözött, ahol Bence a Dobó SE atlétájaként a kalapácsvetésre specializálódott. Tizenöt éves volt, amikor példaképe, Pars Krisztián olimpiai aranyérmes lett, ami hatalmas lökést adott számára. Testközelből láthatta, Krisztián hogyan edz, sőt, együtt is dolgozhattak.

Réka a kezdetekről szólva felidézi, hogy a Dobó SE egyik edzője, Németh László Szombathelyen és környékén minden ősszel és tavasszal ellátogat általános és középiskolákba, hogy kalapácsvetőnek alkalmas diákokat toborozzon. Őt, az akkor bercsényis diákot is így választotta ki Laci bácsi. Réka 2008. szeptember elsején kezdett edzésre járni. Először a társaság tartotta a pályán, majd az eredmények jelentette öröm és a mozgás szeretete is.

Rékát ugyan nem edzette az egyesület alapítója, a nemes egyszerűséggel csak dobópápának becézett, tizenegy éve elhunyt Németh Pál, de ő még találkozhatott a mesterrel. A szakember által meghonosított szellemiség azóta is a Dobó SE sajátja, azt fiai, Németh Zsolt és Németh László viszik tovább.

Megjegyzem, hogy egy interjúban, amely (az egyébként szintén ELTE-s hallgató) Kapás Boglárka edzőjével készült, azt olvastam, hogy az úszás egyebek mellett azért is lehet annyira sikeres Magyarországon, mert az edzőgenerációk átörökítik egymásnak az addig felhalmozott tudást, Réka és Bence azt mondják, hogy ez a Dobó SE-re vonatkozóan is igaz.

Pali bácsi alapelve az volt, mesélik, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. A Dobó SE-ben ez igazodási pont a mai napig. Az egyesület ezen kívül vallja, hogy nem csak a sportpályán kell helytállni, tisztességes embernek is kell lenni. Rékának és Bencének nem okozott nehézséget ennek a szemléletmódnak az elsajátítása, számukra ez a normális, hiszen ilyen nevelést kaptak családjukban is.

Edzőikkel, Németh Zsolttal és Németh Lászlóval való viszonyukról kérdezve őket, kiderül, a két testvér egészen más habitusú lévén, kiegészíti egymást.

Németh Zsolt az a típus, aki leül a sportolókkal, hogy megbeszéljék, ki mit csinált jól, mit hibázott. Úgy fogalmaznak, ő az, aki több időt hagy a lelki dolgokra.

Németh László keményebb személyiség, neki ami a szívén, az a száján, és arra fókuszál, hogy hogy ha valami nem megy, azt egyből ki is javítsák. Szavaik szerint ez utóbbi bizonyos helyzetekben eredményes, de könnyen el is veheti a kedvüket.
Réka azt gondolja, a technikai tudásuk már megállja a helyét a nemzetközi mezőnyben, és fiatal koruknál fogva még van idejük beérni. A frontális negatív kritikát nem mindig tartja hasznosnak, és hangsúlyozza, ezzel nem szeretné megbántani Laci bácsit. Bence ehhez azt teszi hozzá, hogy számára is van egy határ, amikor már nem tudja tolerálni a kritikát, különösen akkor, ha azt érzi, ha nem is tökéletesen, de jobban teljesített, mint addig.

Majd arról faggatom őket, hogy szerintük mennyire könnyű velük az edzőiknek?

Réka konfliktuskerülő személyiségnek tartja magát, aki könnyen tud alkalmazkodni, nem lázad a szabályok ellen, hanem elfogadja és betartja őket.

Bence felidézi, a szülei nagyon szigorúan fogták, és bár van két testvére, de egy évtizednyi a korkülönbség közöttük. A kiskunhalasi egyesületben is legalább öt–hat évvel idősebbek között volt. Nem a „hülyülést” látta példaként, hanem a komoly munkát. Na meg persze azt, hogy az embernek legyenek céljai. Megjegyzi, fontos a tehetség, de az csak elindít az úton. Ő jelenleg a felnőtt világranglista ötödik helyén szerepel. A hozzáállását már profihoz méltónak tartja, de megfogalmazása szerint mindig van hova fejlődni technikában, hozzáállásban egyaránt. Bence szeme előtt évek óta az a cél lebeg, hogy ő legyen a világ legjobb férfi kalapácsvetője. Ezért nem csak a kötelezőt hozza az edzéseken. Példaként a nyújtásokat és a különféle törzsizom-erősítéseket említi, amelyek nem szerepelnek az edzéstervben, de már átlátja annyira a kalapácsvetést, hogy elhiszi az edzőjének, hogy ezek is nagyon fontosak a sikerhez.

Réka és Bence idei éve az olimpiáról szól. Nagy álmokat még nem szövögetnek ezzel kapcsolatban. Akkor tudnak erről a témáról bővebben nyilatkozni, ha már bőven benne járunk az évben. Mindenesetre készülnek rá, teljes erőbedobással; idén az olimpia miatt csak a sportra koncentrálnak.