A tanítóképzésben még mindig ott van a lélek
Eredetileg a szombathelyi tanítóképzés évtizedeiről szólt volna az a kerekasztal-beszélgetés, amely az ELTE új szombathelyi egysége, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ (BDPK) által szervezett Tanítók napjának programsorozatát zárta. A résztvevők azonban a múltidézés helyett inkább a jelenről és a jövőről szóló, olykor keresetlenül őszinte véleményüket osztották meg egymással – a pedagógusképzés megújításával kapcsolatos gondolataikat is megfogalmazva.
A Tanítók napját idén első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal rendezték meg országszerte a tanítóképzést végző intézmények, így az ELTE BDPK is. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a szombathelyi programsorozatot a Szily János utcában álló tanítók fájánál megtartott ünnepi megemlékezés nyitotta, amelyet a Savaria Egyetemi Központban (SEK) gyermekrajzpályázat eredményhirdetésével egybekötött kiállításmegnyitó, táncház és interaktív meseóra követett.
A napot záró kerekasztal-beszélgetés résztvevői között ott volt Horváth Rezsőné, az intézmény nyugalmazott főiskolai docense, Bagári Attila, az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanító–tanára és dr. Németh István, az ELTE szombathelyi ügyekért felelős koordinációs rektorhelyettese, a BDPK igazgatója. A hallgatóság tagjait jelenleg is a pályán lévő – egykori berzsenyis – tanítók, valamint leendő tanítók, a ma még az egyetem padjait koptató hallgatók alkották.
A diskurzus gondolatmentéhez mindenki a maga tapasztalatai alapján fűzte hozzá véleményét, hogy végül metszetként kimondasson: a tanítóképzés az elmúlt évtizedek „reformjai” ellenére még mindig sokkal jobb helyzetben van, mint a tanárképzés, a képzésben és a tanítói hivatásban is „ott van a lélek”, és a tanítók módszertani tudása is nagyobb a tanárokénál. Felmerült egyebek mellett: hasznos lenne, ha a tanárképzésbe bekerülne egy tanítói módszertani óra.
Dr. Németh István, miután felvetésére a beszélgetés a tervezettel ellentétes irányt vett, karakán felütéssel kezdett: „Erős és durva elveket vallok arról, hogy manapság mi a rossz a tanárképzésben.” Az igazgató hozzátette: amellett, hogy a BDPK az eddigi „tudósképzés” helyébe lépő korszerű, learning 3.0 alapú pedagógusképzés bevezetésén dolgozik, a tanárok véleményét figyelembe véve kormányzati szinten erős lobbitevékenységet kíván folytatni a pálya presztízsének helyreállítása érdekében.
Dr. Németh István szerint a 21. század digitális világában félrecsúszott a tanárok szerepe, akik – saját szakterületéről, a fizikából hozott példával élve – az Öveges-szellemiség átmentése, a tanulni tanítás helyett meghatározásokat tanítanak, amivel megölik a diákok érdeklődését. Az igazgató úgy véli, a gyerekek sokkolják a tanárokat azzal, hogy okostelefonjaik segítségével minden adatot, információt másodpercek alatt megtalálnak az interneten, ezért a pedagógusok a „biztonságba menekülnek”, amikor az órán kikapcsoltatják velük a készülékeket. A diákok így bezárkóznak, magolva túlélésre játszanak, a tanárt pedig nem fogják szeretni, ráadásul nem tesznek szert olyan készségekre, amelyek a munkaerőpiacra kilépve alapvető fontosságúak lennének számukra. Dr. Németh István szavai szerint a mai fiatal generáció nem a rangot és a tekintélyt tiszteli, hanem a feladatokat, és azokhoz hű, akiktől a megoldásukhoz iránymutatást kap.
Horváth Rezsőné, aki hat évtizeddel ezelőtt, a Savaria Egyetemi Központ jogelőd intézményében kezdte felsőfokú tanítói tanulmányait, emlékeztetett, hogy akkoriban már a felvételi vizsgán a gyakorlati elemek teljesítése volt a legfontosabb szűrő, és a képzés során is jelentős volt a gyakorlati oktatással eltöltött idő.
A Berzsenyi Dániel Főiskolán 2002-ben diplomázott Bagári Attila úgy vélekedett, a mai nemzedékek figyelmét a klasszikus frontális osztálymunkával nem lehet felkelteni, ezért a legfrissebb szakirodalom tanulmányozásán és a jó gyakorlatok megismerésén kívül azt tartja fontosnak, hogy a tanár megértse tanítványai gondolkodásmódját, és ebből kiindulva végezze és folyamatosan újítsa meg tevékenységét.
Hozzászólásában dr. Koós Ildikó, a Pedagógiai és Pszichológiai Intézet főiskolai docense elmondta, a szombathelyi tanítóképzés napjainkban is nívót jelent szerte az országban. A tanítóképzésben a gyakorlati elemek többsége megmaradt, de a felvételi rendszer „minőségibbé tétele” dr. Koós Ildikó szerint is szükséges, hiszen az jelenleg a leendő hallgató fizikumáról és hangjának képezhetőségéről sokkal inkább szól, mint a pályaalkalmasságáról.
A tanítóképzésben még mindig ott van a lélek
A tanítóképzésben még mindig ott van a lélek
0
/
0
0
/
0