A művészeti élet meghatározó szereplői állnak a katedrán
Hallgatóik előtt mutatkoztak be a Vizuális Művészeti Tanszék oktatói, akik az elmúlt két–három évben végzett munkáik ismertetése révén szemléltették, milyen sokféleképpen lehet foglalkozni a művészettel.
„A hallgatók gyakran nem is sejtik, hogy a hazai művészeti élet meghatározó szereplői oktatják őket a szakmára”
– mondta a rendezvény előzményeiről szólva Bordács Andrea művészettörténész, tanszékvezető.
A Vizuális Művészeti Tanszék ezért indította el sok évvel ezelőtt a kezdeményezést: oktatói kétévente szárnyaikat bontogató tanítványaik elé állnak, hogy kutatási területükről, műveikről, konferencia-szerepléseikről, projektjeikről beszámoljanak. Vagyis minden olyasmiről, ami nem feltétlenül kerül szóba az oktatás során.
Az idén a Nocsak, kik vagyunk? címmel megrendezett bemutatkozó prezentáción tíz művész–tanár állt a hallgatóság elé.
Közöttük ketten is voltak, akik először mutatkoztak be, hiszen szeptembertől erősítik a tanszék oktatói gárdáját. Az előző tanév végén távozott Kovács Péter Balázs és Kelecsényi Csilla, helyükre Szabó Eszter Ágnes és Hecker Péter érkezett.
Szabó Eszter Ágnes több művészeti egyesület alapító tagja, egyebek mellett dolgozott kortárs művészeti kurátorként az Iparművészeti Múzeumban, oktatott vizuális kommunikációt, és ő az alkotója a mémmé vált Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val című falvédőnek.
Hecker Péter festőművész Németországban végezte az egyetemet, itt szerezte meg a DLA fokozatát, jelenleg a Deák Erika Galéria művésze. Alkotásairól a kortárs egyetemes és magyar művészet bemutatására fókuszáló Új Művészet című folyóirat szeptemberi számában olvasható tanulmány.
A rendezvényen nem tudott jelen lenni Hübler János képzőművész. Róla az Új Művészet nyári számában olvashatnak a hallgatók, hiszen vele indult az az interjúsorozat, amelyben Bordács Andrea egy-egy művész tapasztalatai alapján a hazai és a külföldi művészeti képzést hasonlítja össze – Hübler János révén a magyar, valamint a német és a svájci oktatás kerül górcső alá.
Ám a tanszék oktatóit bemutató, rangos folyóiratokban közelmúltban publikált cikkek sora ezzel nem ér véget. Nagy Gábor György festőművész 1999 és 2017 között készült munkáiról a nagyváradi székhelyű Várad című lap legutóbbi számában jelent meg tíz oldalas anyag, amelyhez Bordács Andrea írt kísérőszöveget.
A szombathelyi Életünk irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2019 novemberi számába pedig Tóth Csaba festőművész készített a terjedelmes interjút oktatótársával, Garas Kálmán fotóművésszel.
A felsoroltakon kívül bemutatkozó prezentációt tartott Nagy Csaba képzőművész, Gyarmati András restaurátor, Salamon Júlia kurátor és Nagy Anna esztéta.
Bordács Andrea tanszékvezető így értékelte a rendezvényt:
„Az volt a terv, hogy oktatóink az utóbbi két–három év munkáit mutassák be. Voltak, akik tartották magukat ehhez, mások egész pályaképet vázoltak fel. Látható volt, milyen sokféleképpen lehet foglalkozni a művészettel: alkotó festőként, grafikusként, fotósként, régi művészek munkáit helyreállítani restaurátorként. Vagy akár egészen új, akár hétköznapi médiumokat, mint a lekvárfőzés vagy a hímzés, művészeti projektként végezni, amelyek felülírják a szokványos művészetfogalmunkat, hiszen a kortárs művészet egyre inkább kilép a hagyományos médiumok és keretek közül. De példákat láthattunk arra is, hogy lehet elemzőként, kritikusként, kiállításrendezőként is működni. Úgy gondolom, jól sikerült az idei beszámoló.”
A művészeti élet meghatározó szereplői állnak a katedrán
A művészeti élet meghatározó szereplői állnak a katedrán
0
/
0
0
/
0