A közösségi médiával eljött az álhírek korszaka is
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK) szombathelyi pszichológiai szakcsoportjának meghívására legutóbb Faragó Laura, az ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszék adjunktusa látogatott el az egyetem szombathelyi campusára. A szakember Az igazság nem odaát van – az álhírek szociálpszichológiája címmel kutatási eredményeiről tartott előadást a tavaszi szemeszter végén.
Az álhír nem összeesküvés-elmélet, kattintásvadász tartalom vagy éppen propaganda, szögezte le Faragó Laura. Hanem olyan információ, amely nagyban hasonlít a fősodratú médiában megjelenő hírekre, viszont célja egyértelműen a szándékos megtévesztés.
Megtudtuk, az álhírek története régre nyúlik vissza: az egyik első ismert álhír az i. e. 13. századból származik. Amikor II. Ramszesz fáraó a hettitákkal ütközött meg, csúnya vereséget szenvedett. Ám miután visszatért Egyiptomba, a győzelmi obeliszkekre azt vésette fel, hogy ő, a Napisten fia, egyedül megfutamította az ellenséges haderőt. Ezzel az álhírrel a történészeket is hosszú időre sikerült megvezetnie.
A következő mérföldkő a 2016-os amerikai elnökválasztás időszaka. Kutatások bizonyítják, hogy ebben az évben augusztus és november között az USA-ban élők több álhírt osztottak meg a közösségi médiában, mint valódi hírt. Korábban ez fordítva történt. Amerikai kutatókban ezért nem véletlenül merült fel a gyanú, hogy a Donald Trump győzelmét eredményező választást az álhírek döntötték el.
Az álhírek viszonylag ártatlanok is lehetnek. Ilyen volt az, amely szerint Mark Zuckerberg Facebook-vezér szétosztja vagyonát az erről szóló posztot megosztók között.
Ám az álhírek következményeit nem lehet lebecsülni: globális szinten kimutatták, hatásukra egyebek mellett csökken az emberek közötti összefogás és együttműködés mértéke. Jó példa erre a klímaválság vagy a covid, hiszen egy–egy probléma leküzdését komolyan nehezíti, ha sokan a létezését sem ismerik el. Érdekes adalék, hogy szép számmal akadnak, akik az egymással ellentétes nézeteket is elfogadják: például azt, hogy a covidot az 5G tornyok terjesztik, nagyobb eséllyel elhitték azok, akik úgy vélekedtek, hogy a vírus nem létezik, mondta el Faragó Laura.
Az álhírek növelik az erőszakot és a háború támogatását is. Az előadó ezzel kapcsolatban felidézte: az amerikai fősodratú médiában a 2001-es terrortámadást követően elterjedt, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, ami sokakat az ország elleni invázió megindításának üdvözlésére sarkallt. Amikor kiderült, hogy Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei, az erről szóló információt már jóval kevesebben tartották hihetőnek.
Az álhírekről szóló diskurzust a 2010-es években elterjedt közösségimédia-platformok felfutása erősítette fel, hiszen ez az a terep, ahol szinte akadálytalanul terjednek. Az itt létrejövő véleménybuborékok az eredeti elképzelésekkel elletétben inkább elválasztják egymástól az embereket. Ezeken a felületeken a felhasználók az algoritmusok révén sokkal nagyobb eséllyel látnak a világnézetükkel megegyező tartalmakat, mint ellenvéleményeket. Ha erre mégis sor kerül, nem tartják őket meggyőzőnek.
A pszichológia tudománya azt kutatja, miért tartjuk hitelesnek az álhíreket. Faragó Laura kifejtette, két fő emberi motiváció határozza meg hírfogyasztási szokásainkat. Egyrészt szeretnénk a valódi információk birtokában lenni, hogy megérthessük, ezzel kontroll alatt tarthassuk a körülöttünk lévő világot. Másrészt önigazolást is keresünk, ezért a világnézetünkkel azonos híreket tartjuk igaznak. Ha ez a két motiváció összetűzésbe kerül egymással, sok esetben a második győzedelmeskedik.
Ezt az ok-okozati összefüggést felismerve sokat tehetünk azért, hogy elkerüljük az álhírek okozta manipulációt.