Meghatározó, hogy hogyan reagálnak a körülöttük lévő világra a most tanuló, végző művészeti egyetemisták, hiszen ők formálják a 2020-as évek művészetét, olvasható a kiállítás ajánlójában.

A jövő itt van című tárlaton a hallgatók saját helyük, identitásuk kereséséről szóló művek voltak többségben.

A részletekről Bordács Andrea tanszékvezetőtől megtudtuk, Bicsák-Csigó Beáta hétköznapi használt apró tárgyakból fejet készített, azt szimbolizálva, hogy mennyi felesleges tudással rendelkezünk, amelyek sokszor mégis jól jöhetnek. Plasztikája arra is rámutat, hogy milyen sokrétű a hétköznapi életünk, de arra is, hogy a kreatív elme képes új nézőpontból tekinteni a trashtárgyakra.

Lantos Nóra szürreális helyspecifikus installációjához régi videókazetták szalagjait használta fel.

Varga András expresszív ecsetkezelésről és figuratív szimbolizmusról árulkodó punkműveinek (ismét a trash esztétikája) használt kartonpapír az alapja.

Binder Izabella a láthatatlan női munkára utalva konyhája becsomagolásával tette láthatóvá, hogy egy dolgozó nő nem tudja mindig meleg étellel várni a családját.

Fekete Boglárka önportréin a lélek, a hangulat vetül ki vad, expresszív módon megfestve.

Igali Virág fotóin különböző karakterek bőrébe bújva szerepeket játszik a ma már nemcsak Japánban népszerű cosplay szubkultúra elemeit felhasználva.

Jenei Bernadett Alien-szerű alakjai párkapcsolati szimbólumok, az összetartozás és az elszakadás lehetőségeit szemléltetik.

Harcsás Eszter vonaton alvó embereket örökített meg, sajátos portrékat eredményezve, amelyeken ugyan nem felismerhetőek az arcok, nézésük mégis zavarba ejtő, mivel leselkedő pozícióba helyezi a nézőt.

Szabó Zóra által alkotott amorf formák kissé szürreális kitüremkedéseket idéznek, mintha valami furcsa, beazonosíthatatlan teremtmények lennének, Az alkotó szerint számára ezek színekről, érzésekről szólnak.

Somogyi Roberta táncos gyakorlatát alkalmazza a festészetében is. Minden képe a földre fektetve készül, festékes lábával zenére táncolva, érzelmeit, ösztöneit a tánc ritmusa által képpé transzformálva.

A kiállításon megjelenteket Bordács Andrea köszöntötte, a tárlatot Készman József, a Ludwig Múzeum kiállítási osztályvezetője nyitotta meg. A rendezvény zárásaként négy hallgató, Lantos Nóra, Somogyi Roberta, Szabó Zóra és Jenei Bernadett egy kiszolgáltatottságról szóló performanszt mutatott be.

Bordács Andrea hozzátette, a Vizuális Művészeti Tanszék számára a tárlatnyitó napja tanulmányútként szolgált, amely arra az alapgondolatra épült, hogy a lehetőségekre nem várni kell, hanem megteremteni őket. Ezért a nap első felében önszerveződő módon létrejött helyeket (kiállítást, galériákat) látogattak meg.