Gyakorlattá válnak-e a gyermeknevelési elvek? Hogy hatnak a szülő–gyermek kapcsolatra az okoseszközök? Mit jelenthet a programozás egy gyereknek? Milyen speciális nehézségeket okoz a családban egy autizmussal élő gyerek nevelése? Ezekről a kérdésekről hangzottak el előadások a Savaria Egyetemi Központban.

Pszichológiai kutatások változó világunkban címmel gyerekekkel és családokkal kapcsolatos vizsgálódásaik első eredményeiből adtak ízelítőt az ELTE szombathelyi campusán szeptember óta működő Alkalmazott Pszichológiai Kutatócsoport tagjai. Négyen álltak a hallgatóság elé.

Aranyi Gábor egyetemi adjunktus, kutatócsoport-vezető előadásán felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermeknevelés a világ legvitatottabb dolgai közé tartozik, amelyben – bár hajlamosak vagyunk végpontokként gondolni rájuk – a kontrollálás és az odafigyelés egyszerre van jelen.

Azt, hogy a gyermeknevelésről az elmúlt száz évben mennyire különböző nézeteket vallottak a szakemberek, Aranyi Gábor szakirodalmi példákkal érzékeltette. John B. Watson 1928-as könyve szerint a gyermeknevelés kondicionálás. Az amerikai pszichológus elképzelésének alapfelvetése, hogy a gyerek egy üres lap (ma már tudjuk, hogy ez nem így van). Benjamin Spock gyermekgyógyász–pszichológus 1946-ban megjelent, a világ egyik legnagyobb bestsellereként számon tartott kötete az odafigyelő nevelésről szól. Vekerdi Tamás véleménye szerint nincs nevelés, csak jó vagy rossz együttélés a gyerekkel.

Aranyi Gábor rámutatott: nem biztos, hogy a gyermeknevelési elvek gyakorlattá válnak. Akkor lesz belőlük viselkedés, ha adottak hozzá a megfelelő környezeti feltételek – ezt a folyamatot vizsgálja a pszichológia.

Az Alkalmazott Pszichológiai Kutatócsoport az országban egyedülálló, a tervek szerint 500–1000 anya bevonásával kérdőíves csecsemőgondozási vizsgálatot végez. Gyermekneveléssel kapcsolatos vélekedésekre, viselkedésekre vonatkozó információkat szeretnének felvenni, majd összehasonlítani azzal, ahogy az anya bizonyos helyzetekben a gyermekével viselkedik.

Pergelné Remete Eszter egyetemi adjunktus bemutatta az egyetemen található babalaborban folyó munkát. Azt tanulmányozzák, hogy az anyák spontán helyzetben miképp használják okostelefonjukat gyermekük jelenlétében. Eddig tizenkét anya–csecsemő párral végeztek vizsgálatokat. Arra kérik a jelentkezőket, hogy szabad játékhelyzetben töltsenek ki egy csecsemőgondozási elvekre vonatkozó online kérdőívet. Eközben a kutatók megfigyelik az anyai okostelefon-használat jellegzetességeit és a baba reakcióit.

Az okoseszközök használata több szinten beépült a kapcsolatainkba. Afféle harmadik szereplőként a csecsemővel való jelenlétben is ott van. Pergelné Remete Eszter elmondta, a szülővel történő kapcsolódás öt éves korig a gyermek elsődleges szocializációs közege. Amikor a szülők okostelefont használnak, beszűkül a figyelmük, akár teljesen el is merülhetnek a digitális világban, lefagy az arcuk és ha reagálnak is valamire, akkor arra, amit a telefonon látnak. Az eddigi tapasztalatokból úgy tűnik, a csecsemők érzékenyek ezekre a „fapofa” helyzetekre, negatív érzelmi állapotot okoz számukra, amelynek még akkor is nyoma marad, ha szüleik újra rájuk figyelnek.

A babalaborban végzett eddigi kutatásokból kiderül, az anyák eltérő stratégiákat alkalmaznak már abban is, hogy mikor kerül elő az okostelefon. Voltak, akik úgy döntöttek, az interakciós helyzetben kezdték el a kérdőív kitöltését, mások megvárták, amíg a gyerek elfoglalta magát valamivel, de akadtak olyanok is, akik megpróbálták elrejteni a babák elől az eszközt. Legjellemzőbb a gyerekre irányuló figyelem pillanatnyi megszakítása volt, és általában megvolt a törekvés az interaktív viselkedés megtartására.

Az előadó úgy vélekedett, természetes, hogy az anya nem figyel minden pillanatban a gyermekére. Hosszabb távon az hordoz veszélyeket, ha a szülő rendszeresen elveszik a digitális világban. De nem szeretné kárhoztatni az anyákat, hangsúlyozta. A szülők sokszor az okoseszközök segítségével tudnak csak kizökkenni az otthoni helyzetből és így szereznek különféle – akár a gyermekneveléssel kapcsolatos – információkat. Vagy éppen így tartják a kapcsolatot a tágabb környezetükkel, ami védőfaktorként is szolgálhat számukra. Ahhoz, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, az okoseszközök használata során alkalmazkodni kell a minket érő környezeti hatásokhoz, valamint a gyerek fejlettségi szintjéhez is, tanácsolta Pergelné Remete Eszter.

Kemény Ferenc egyetemi docens előadásából többek között kiderült, mitől függ, hogy melyik gyerek hogyan használja a számítástechnikai eszközöket.

Az egyéni különbségeket magyarázza a gyerek megismerő funkcióinak, vagyis gondolkodásának, figyelmének, emlékezetének, érzékelésének és észlelésének fejlettsége. Fontosak a motivációs tényezők, de az is, hogy mennyire érzi egy gyerek, hogy azt csinálhatja, amihez kedve van.

Elhangzott: léteznek olyan számítógépes játékok, amelyeket eredményesen használhatnak a pedagógusok a programozás tanítása során. Hasonló szerepük lehet az applikációs játékoknak is. Ezek segítségével a gyerekek a legkisebbektől a nagyobbakig szinte észrevétlenül elsajátíthatják a programozáshoz szükséges gondolkodásmódot.

Pachner Orsolya egyetemi adjunktus autizmussal élő gyereket nevelő családokról szóló előadásán számos érdekes összefüggésre világított rá.

Másokon kívül arra, hogy az autizmusra jellemző tünetek a szülők számára ugyan különböző mértékben, de stresszfaktort jelentenek, általában növelik a feszültség szintjét. Ez negatív változást okozhat az anya és az apa viselkedésében, ami hatással lesz a szülő–gyermek kötődésre. Ám a hógolyó tovább gurul: mindez nem kívánatos módon befolyásolhatja a gyermek fejlődését és visszahathat az autizmus tüneteire.

Laikusként talán azt gondolnánk, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő családok esetében gyakrabban fordul elő válás, de a statisztikák ezt nem igazolják. Ennek okai a szülők egyéni megküzdési stratégiáiban, valamint abban keresendők, hogy mennyi időt szánnak a párkapcsolat megerősítésére.

Pachner Orsolyától megtudtuk, kutatásokból kiderül, a párkapcsolati elégedettség kapcsolatban áll az autizmus súlyosságával. A kórkép elfogadását egyrészt befolyásolja, hogy mennyi idő telt el a diagnózis óta, másrészt a gyerek életkora (a legsúlyosabb tünetek 3–5 éves korban jelentkeznek, később javuló tendencia figyelhető meg). Az elfogadás nehezebb enyhe autizmus esetén.

Az előadó öt autizmussal élő gyereket nevelő pár bevonásával végzett kutatásának eredményeiről is beszámolt. A vizsgálatok során azzal szembesült, hogy a párkapcsolat dinamikájában megjelentek az autizmusra jellemző tünetek, például a szülőknek jelentős kommunikációs nehézségeik voltak. A szülők érdeklődési köre beszűkült, az autizmuson kívül alig tudtak másról beszélni. Megfigyelhető volt a barátokkal, rokonokkal történő kapcsolattartás hiánya.

Pachner Orsolya kitért arra is, hogy az autizmussal élő gyereket nevelő családok kevésbé rugalmasan reagálnak a belső és a külső hatásokra, mint azok, amelyekben egészségesek a gyerekek. Hozzátette: ma már az autizmussal élő gyerekek ép testvéreire is fókuszálnak a szakemberek, „tesócsoportokat” szerveznek nekik, hogy megőrizhessék lelki egészségüket.

Az ELTE szombathelyi campusán működő Alkalmazott Pszichológiai Kutatócsoport célja gyakorlaton alapuló kutatómunka végzése a pszichológia különböző területein, amely a létrehozott tudást nem csupán akadémiai alkalmazásra szánja, hanem szakemberek és a tágabb közösség számára is. A munkában a pszichológia szakos hallgatók is részt vesznek.