A forradalmak természetrajza
![A forradalmak természetrajza](https://sek.elte.hu/media/ee/89/108f2d0c29989628ec5c9397beb03f3b792e542164915e736582cb6a2ee4/sek-hahner-peter-eloadas-10-thumb.jpg?v202209270307)
Forradalomról és más efféle emberi lomról címmel tartott előadást október 16-án a Savaria Egyetemi Központ B-épületének Tanácstermében dr. Hahner Péter történész: a neves szerző és kutató a közelmúltban megjelent könyve kapcsán beszélt a történelem egyik legizgalmasabb jelenségéről.
A Savaria Történelem Tanszék által szervezett, a hallgatók részéről is fokozott érdeklődésre számot tartó előadás elején dr. Katona Attila egyetemi docens köszöntötte a Pécsi Tudományegyetemről érkezett oktatót. Ennek során említette meg Katona Attila, hogy Hahner Péternek fontos szombathelyi kötődése is van, 1973 és 1977 között a Szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar szakára járt; a viccesen “élő szakirodalomnak” nevezett kutató a ‘80-as évektől kezdve publikál, jelenleg a forradalmak történetét kutatja: erről írta 13 diktátor - Fejezetek a forradalmak történetéből című könyvét.
A történész, átvéve a szót, azzal kezdte lendületes és sodró előadását, hogy felfedte a “forradalom” szó jelentését, illetve annak változásait. A latin eredetű “revolution” szó kezdetben arra a jelenségre utalt, amikor egy folyamat visszatért a kiinduló állapotára, vagyis teljes “kört” tett meg; természetesen ezt a kört a történelem és a társadalom viszonyrendszerére értették. A forradalom szót később minden fontos vagy fontosnak tartott jelenség kapcsán használni kezdték, legyen az szexuális forradalom, ipari forradalom vagy technikai forradalom; ez a tisztázatlanság a modern történettudománynak számos megválaszolandó kérdést tesz fel. Mi a forradalom? A 20. század a forradalmak évszázada volt, de mi a helyzet a régebbi megmozdulásokkal? Az ókorban és a középkorban voltak forradalmak?
A történész a problémafelvetés után áttekintette a nyugati civilizáció idővonalát és ismertette a forradalmi jelenségeket, illetve azok megítélését a kortársak által. Az ókorban a forradalom szó helyett a viharos tömegmegmozdulásokkal és a fennálló rendszer elleni erőszakos mozgalmakkal, majd az ezekből kialakuló fegyveres összecsapásokkal járó változásokat a polgárháború szóval illeték. A rómaiak ennek minden korban, minden formáját elítélték: a köztársaságiak a zsarnokok hatalomra jutásának útját látták benne, a császáriak a köztársaság káoszát, a keresztények pedig Isten büntetését; forradalom szó helyett következetesen a “polgárháborút” terminológia élt. A későbbi évszázadokban és a középkorban is ez az elnevezés és a negatív előjel öröklődött tovább: az 1640-es, utólag angol forradalomnak nevezett eseménysort sem így nevezték a kortársak: Cromwell és a “forradalmárok” az “ügynek”, míg ellenfeleik egyszerűen lázadásnak. Ez a hangvétel először 1688-ban változott meg, amikor az angol uralkodóváltást és Orániai Vilmos trónra lépését már “dicsőséges forradalomnak” hívták; pedig sokkal inkább restauráció volt.
A közgondolkodásban pedig a forradalom jelentése az aranykor eredményeinek, valami ősi jónak a visszaállítására változott, egyre inkább nemesedett; ezzel párhuzamosan általánosan használttá vált. A forradalom a fejlődés szinonimája is lett, a francia forradalom és az azt megelőző szellemi felvilágosodás ezekkel a jelentésekkel is ellátta: az amerikai függetlenségi háború elején az amerikaiak még a polgárháború vádjával illeték Angliát, pár évvel később a franciák azonban már büszkén hirdették forradalmi mivoltukat. Erre a büszkeségre és mozgalmi győzelmekre hivatkoztak az 1848-as év megmozdulásai is; a 19. század történelmét végigkísérték ezek a forradalmi felkelések, amik az oroszországi, 1917-es eseményekkel csúcsosodtak ki. A 20. század folyamán pedig már egyenesen legitimáló erő vált a forradalmakból: szükséges lett az új államrend megszilárdításához.
Azonban már a nagy francia forradalom idején, majd a 20. században is felbukkant egy másik probléma: a forradalmak nevéhez rengeteg nemtelen erőszak is tapadt, a nemes célok mellett millió esetben az indokolhatatlan tettek is jelen voltak. A 19. század végi felfogás ekkor kezdett megkopni: a forradalom többé már nem az abszolút jó megtestesítője lett, érkezett vissza egy hosszú szellemi és történelmi utazást követően a közelmúltba a professzor. A forradalmakban ráadásul sokszor nem is a többség akarata érvényesült (gondoljunk csak a “bolsevikekre”), ráadásul kezdetben forradalmár szerepében tetszelgett Hitler vagy Mao Ce-tung is; valódi arcukat ma már jól ismerjük.
Hahner Péter ennél a pontnál egy újabb problémát fogalmazott meg: ha a forradalmakhoz vér tapad, nem ritkán pedig zsarnokokat szülnek, akkor hogyan ünnepelhetünk mégis közülük számos forradalmi megmozdulást? A lehetséges válasz az erőszak természetében rejlik: minél kézzelfoghatóbb és közelebbi az erőszak célja, annál inkább képesek vagyunk elfogadni: ilyen esetet képez az önvédelem is. “Ha Ön nekem támad egy baltával” - szólította meg az egyik hallgatót, aki az első sorban ült - “Valószínűleg senki sem ítélne el engem, ha fegyvert rántok és lelövöm. Azonban ha a ‘nagyobb jóért’ vagy valamilyen elvont ügyért gyilkolnám meg, természetesen nem lennének képesek megbocsátani.” - zárta a sarkos példát a történész, nem kis derültséget okozva.
Továbbá, tette hozzá, fontos az is, hogy a forradalom célját ideális esetben el lehetne-e erőszak nélkül is érni. Ha igen, ahogyan akár 1848. március 15-én és az azt követő időszakban sikerült, akkor a célok nemesek, ünnepelhető marad az emlék is. Albert Camus francia író az ünnepelhető események közé sorolta az ‘56-os magyarországi forradalmat is: a magyar nép valószínűleg erőszak nélkül is felszámolhatta volna a Rákosi-rendszert, amely több embert ölt meg, mint ahányan a forradalom során elestek, nem is említve a novembert követő megtorlásokat.
A forradalmak természetrajza
A forradalmak természetrajza
0
/
0
![](https://sek.elte.hu/media/cf/c8/35407c099a4e45bff510d27e818b75406d1b7c70cdbf25e792659546ed9e/sek-hahner-peter-eloadas-12-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/f1/f5/49539ca6830f3f2747763060c0494e9b9a8f79895a566ef73cb173519c31/sek-hahner-peter-eloadas-13-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/28/f8/480938162d91e96d12d9b9965db1c97ef8cb4f4ead0290d4c5bbe985a447/sek-hahner-peter-eloadas-6-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/4e/e1/cc448cfd1ace7f4daf12ba3ff917a906fc382f9b9cb9beb048e792776f74/sek-hahner-peter-eloadas-14-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/6e/10/0796819be84472fb8c793df2e9a02ff3ed3de2fff57f9df8ee86be56f76f/sek-hahner-peter-eloadas-11-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/60/24/c3f281968fb058a3ebf6803388bdf89cd0a1ce67c92f11b553e4a4d6cfdb/sek-hahner-peter-eloadas-10-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/61/34/07fc40a9ced0c322fc358b49c5cd33e648874f401cacc77b43543b36a8b3/sek-hahner-peter-eloadas-8-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/4a/f1/8fb55696717344d16e5bdd308535afa2ac797d16bb296923b663bbf3df9d/sek-hahner-peter-eloadas-9-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/29/a9/cebd455b31e142b7e419ad312b00f3ad9280d58393bda83b1b750169720e/sek-hahner-peter-eloadas-1-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/fb/c5/46aabe095421e06b9f522df14b6417b5fc052c6bc0e460df3a47a247c4ed/sek-hahner-peter-eloadas-7-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/d0/86/ac722df64456158afc2397f19b71c520e40cbea1f123ab61a38a04820f7d/sek-hahner-peter-eloadas-2-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/14/1c/a7de5848a9b1f40e1f99d776ecafc729abe8fc00ab211c95791eefb99a6b/sek-hahner-peter-eloadas-4-list.jpg?v202209270307)
![](https://sek.elte.hu/media/07/60/b4ab7f76eaa71aeaf2f4b03c7710809239cf8f41576ea6cbd64015f8bf63/sek-hahner-peter-eloadas-5-list.jpg?v202209270307)
0
/
0