Rock and roll Zacher Gáborral

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós | 2025.10.17.

Zsúfolásig megtelt az ELTE Savaria Egyetemi Központ Díszterme az ismert toxikológus előadására, Zacher pedig hozta a formáját. Már a belépője is igazi rock and rollt ígért, és nem is okozott csalódást: Rolling Stones-pólóban, nyakában kendővel, laza, mégis lehengerlő stílusban lépett a közönség elé. A tömeg gyűrűjében magától értetődő természetességgel sztorizott, miközben az ígért feketeleves sem maradt el. Két órán keresztül beszélt a hétköznapi függőségeinkről, végül – mintegy jelképesen is megidézve a téma lényegét – kibontott egy szelet csokit, majd mosolyogva állta a közös fotóra, vagy csak egy kézfogásra várók rohamát.

Zachert Zsigó Zita, a Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Alosztályának vezetője mutatta be a jelenlévőknek. Bemutatásra persze nem igazán volt szükség, a rendezvény céljának hangsúlyozására talán annál inkább: a szervezők a drogprevenciós előadás segítségével szeretnék minél több fiatalhoz eljuttatni az üzenetet, hogy szertelenül mennyivel jobb az élet. Elhangzott az is, hogy az e-mailes megkeresésre Zacher mindössze ennyit válaszolt: „Zita, kedves, oké a buli!”

A nézők között nemcsak a rendőrség képviselői, hanem Lenkai Nóra, az ELTE SEK rektori biztosa, valamint Kelemen Krisztián önkormányzati képviselő, Szombathely Megyei Jogú Város Kábítószerügyi Egyeztető Fórumának (KEF) vezetője, a város Bűnmegelőzési, Közbiztonsági és Közrendvédelmi Bizottságának elnöke is helyet foglalt. Az ELTE szombathelyi campusa a vármegyei rendőrség együttműködő partnere, a KEF pedig – amelyben az ELTE SEK 2022 óta képviselteti magát – szakmai, civil és intézményi szereplőket fog össze a megelőzés és a szemléletformálás érdekében.

Zacher Gábor egy kérdéssel indította az előadását: – Jól vannak? – Majd hozzátette: – Még. Azért jön a feketeleves. Szeretnék önöknek mesélni. – És mesélt. Úgy, ahogy csak ő tudja ezeket a sokszor kényelmetlen témákat tálalni.

Zacher példákkal illusztrálta, hogy a függőség nem feltétlenül káros: az olvasás iránti szenvedély például lehet építő, de ha valaki napi 14 órát olvas, és emiatt elhanyagolja az életét, máris átbillen a ló túloldalára. A függőség sokszor nem fekete-fehér, hanem skálán mozog.

A toxikológus saját dohányzási szokásairól is őszintén beszélt: több évtizede dohányzik, és bár mindig azt mondja, bármikor abba tudja hagyni, a „bármikor” még nem érkezett el.

A függőség kialakulásának mechanizmusát is boncolgatta: egy pozitív emléknyom, egy kellemes élmény lehet az első lépés, de a valódi kérdés az, hogy működik-e a kontrollmechanizmusunk. Ez a belső fék rendszerint csak a húszas éveink elejére „fog” rendesen. Zacher egy saját műtéti élményén keresztül szemléltette, milyen erőteljes hatással lehet egy fájdalomcsillapító szer – a fentanyl – az emberi tudatra.

A függőségek kialakulásának genetikai és szociális hátteréről szólva rávilágított, hogy bár a hajlam örökölhető, ez legfeljebb 50–60 százalékban határozza meg a függőség kialakulását. A fennmaradó rész a szociális mintákból ered: abból, amit otthon látunk, amit a szüleinktől tanulunk.

Az előadáson szó esett arról is, hogy a függőségből való kilábaláshoz nincs univerzális recept. Minden emberhez meg kell találni a személyes kulcsmondatot, ami elindítja benne a változást. Zacher több példát is hozott olyan betegekről, akik egy-egy mondat hatására döntöttek a leszokás mellett, de azt is elmondta, hogy nem mindenkin lehet segíteni, ha hiányzik a függő belső motivációja.

Zacher rámutatott, hogy a szorongás a mindennapjaink alapérzelmévé vált: reggeltől estig stresszhelyzetek sorozata vesz körül bennünket, miközben a társadalom és az oktatás nem tanít meg a feszültség kezelésére. Az emberek többsége ezért „kívülről próbálja megjavítani a belső bajt”, azaz külső eszközökkel, alkohollal, gyógyszerrel, okostelefon-használattal próbálja elnyomni a belső diszkomfortot.

Szóba került a klímaváltozás, a népességfogyás és a digitalizáció is, amelyek újabb szorongásforrások. A közösségi média álhírei és az internet biztonsági kockázatai tovább erősítik a bizonytalanságérzetet. Az előadó szerint ma már a függőség nemcsak a klasszikus szenvedélybetegségeket jelenti, hanem a mindennapi viselkedésminták szintjén is megjelenik, abban, ahogyan a telefonunkhoz, az online térhez vagy a fogyasztáshoz viszonyulunk.

Zacher szerint az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtanuljunk megküzdeni a szorongással anélkül, hogy pótszerekhez nyúlnánk. A függőség gyökere nem a szer, hanem a bizonytalanság és a kontrollvesztés.

Kifejtette, Magyarországon a társadalmi minták és elvárások is hozzájárulnak a szenvedélybetegségek fennmaradásához, hiszen a hétköznapokban a mértéktelenség és a feszültséglevezetés alkoholon vagy más pótcselekvéseken keresztül sokszor elfogadott.

A magyar társadalom alapvetően feszültséggel teli és bizalmatlan, ami a mindennapi kapcsolatokban is megmutatkozik. Az emberek gyakran nem tudnak vagy nem mernek segítséget kérni, mert szégyellik a problémáikat. A függőséghez vezető út sokszor a magányból és az elszigetelődésből indul, az ember fokozatosan elveszíti a kapcsolatait, miközben azt hiszi, ura maradt a helyzetnek.

Zacher kiemelte, hogy a függőségek mögött hiányzó érzelmi biztonság húzódik meg. A család és a közösség szerepe ezért kulcsfontosságú lenne a megelőzésben: ha egy fiatalnak van hova tartoznia, ha elfogadják és meghallgatják, kisebb az esélye, hogy szerhez nyúljon. A problémák azonban gyakran már gyerekkorban kezdődnek, amikor a szülők túlterheltek, keveset kommunikálnak a gyerekkel, vagy digitális eszközökkel „váltják ki” a figyelmet.

Hangsúlyozta például, hogy a bódulat, amit az alkohol okoz, nagyon hamar válhat vonzóvá, és a társadalmi minták, a reklámok, valamint a stresszes élethelyzetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sokan ezt az utat választják a feszültség kezelésére.

A szakember szerint az alkoholhoz való viszony már fiatal korban kialakul, és aggasztó, hogy a 16 éves magyar fiúk két éven keresztül Európa legnagyobb alkoholfogyasztói voltak ebben a korosztályban. A dánok ugyan megelőzték őket, de ez sem ad okot megnyugvásra.

Zacher Gábor emlékeztetett, a COVID-járvány jelentősen megnövelte a depresszióval küzdők arányát Magyarországon: míg a járvány előtt ez 30–32 százalék körül volt, a harmadik hullám idején már elérte az 50 százalékot. Ezt nemcsak kutatások, hanem a gyógyszerfogyasztási adatok is alátámasztják, például a szorongáscsökkentő szerek fogyása félmillió dobozzal nőtt.

A toxikológus az elektronikus cigaretták és az energiaitalok veszélyeire is felhívta a figyelmet. Bár az e-cigaretták kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, az aromaanyagok hatásairól keveset tudunk, és ezeknek „semmi keresnivalójuk nincs a tüdőben”. Ráadásul a használat gyakorisága miatt, ami akár könnyen napi másfél doboz cigarettának megfelelő 600–800 slukk is lehet, a károsanyag-csökkenés illúzióvá válik. Az igazi megelőzés szerinte a teljes dohányzásmentesség.

Az energiaitalok kapcsán Zacher kritizálta a tiltó intézkedéseket, amelyek magyarázat nélkül történtek. Példaként hozta Romániát, ahol a tiltás után visszatért a korábbi fogyasztási szint, míg Norvégiában és Izlandon, ahol elmagyarázták a döntés hátterét, tartósan csökkent. A koffein más forrásairól – mint a kávé, a fekete tea, a koffeintabletták, amelyekhez bárki hozzájuthat – is beszélt és kiemelte, hogy 14 éves kor alatt nem ajánlott a rendszeres koffeinfogyasztás, mert szívizom-elfajulást okozhat. 14–18 éves kor között napi 100 mg, 18 év felett pedig 400 mg a biztonságos határ.

Zacher úgy vélekedett, visszaélünk a testünkkel, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy Magyarország az egyik legelhízottabb nemzet Európában. Szerinte sokan nem éhségből esznek, hanem megszokásból, unalomból. A hűtőszekrény a legveszélyesebb háztartási eszköz, mondta, és az étkezési mintákat is a szülőktől hozzuk. A mozgás beépítése az életünkbe kulcsfontosságú lenne a megelőzéshez.

Az előadás végén visszatért a nyitókérdéshez: „Jól vannak?” Arra biztatta a hallgatóságot, hogy legyenek őszinték önmagukkal, nézzenek szembe a saját életmódjukkal és döntéseikkel. A változás lehetősége mindenkiben ott van, de csak saját magunkon múlik, hogy élünk-e vele, hangsúlyozta.

Rock and roll Zacher Gáborral