Gépészportrék kérdezz-felelekkel

 

A közelmúltban, a gépészmérnökhallgatók ünnepélyes munkaszerződés-kötésén tüntette ki Prof. dr. Horváth Zoltán, az Informatikai Kar dékánja a SEK két gépészhallgatóját, Koszár Zsoltot és Rozs Richardot a Kar kiváló hallgatója címmel. A megtisztelő oklevél kapcsán kérdezz-felelek formában mutatjuk be a SEK két fiatal, tehetséges hallgatóját: két ember, két személyiség.

 

Az Informatika Kar kiváló hallgatója díjat kaptátok a dékán úrtól: mit gondoltok, minek köszönhetitek ezt a megtiszteltetést?

 

Koszár Zsolt: Úgy gondolom, hogy nagyon sokat köszönhetek oktatóimnak és szaktársaimnak. Hallgatótársaimmal az eddig eltelt három évben nagyon jó barátság alakult ki köztünk és kölcsönösen segítjük egymást. Számomra ez azért is nagyon jó, mert tanulmányaim mellett országos bajnok hosszútávfutó is vagyok, sok edzésem van, és mivel Szentgotthárdon élek, naponta vonattal járok be Szombathelyre. Nagyon sokszor reggel 5-kor már edzem és utána utazom az egyetemre, kora este pedig haza, ahol újabb edzés vár rám. A közös tanulással, gyakorlással könnyebben tudok a zh-kra felkészülni és mindenkinek van valamilyen erőssége, amivel a másikat támogatni tudja. Szóval én az egységben látom a sikerünket, sikeremet.

 

Rozs Richard: Egyszerűen annak, hogy elkötelezetten végezzük a feladatunkat és sikerrel oldjuk meg a felmerülő problémákat.

 

Ti a duális gépészmérnök-képzés első évfolyamához tartoztok. Nehézség vagy könnyebbség „úttörőnek” lenni?

 

K. Zs.: Szerintem se nem könnyebbség, se nem nehézség. Természetesen a tananyagok felépítését rajtunk "tesztelték", ezért akár mondhatnám, hogy inkább nehézség, de úgy látom oktatóink igyekeznek rugalmasan kezelni, amennyire csak lehet a felmerülő problémákat, valami sikerül egyből, valami egy kicsit hosszadalmasabb, de minden megoldódik.

 

R. R.: Mindkettő és egyik sem. Könnyebbség, mert az oktatók jóval nagyobb rugalmassággal kezelik a képzés során felmerülő problémákat, ugyanakkor nehézség, mert az esetleges problémák megoldásában nekünk is aktív szerepünk van.

 

A duális képzésről rengeteget lehet olvasni, azonban érdekes „alulnézetből”, a hallgatók oldaláról is megvizsgálni. Meséljetek erről! Mennyi szabadidőtök marad az egyetem és a munkahely mellett? Milyen előnyöket és hátrányokat éreztek?

 

K. Zs.: Feszített a tempó, ez egyértelmű, itt nem nagyon lehet kiengedni. A zh-k időben teljesítésén sok múlik, ezeket hetekre lebontva előre megkapjuk: ha a kiírt időpontokban elsőre teljesíteni tudja az ember, akkor szépen, folyamatosan tud haladni. Amennyiben viszont valamelyikkel megcsúszik, akkor akadhatnak álmatlan éjszakái! Szóval az elejétől folyamatosan és szorgalmasan kell tanulni. A gyakorlati időszak is hasonlóan kemény, egy része a vizsgaidőszakban van már. A gyakorlat, nyugodtan mondhatom, hogy előnyökkel jár, sok mindent látunk, amit úgy gondolom más képzésben csak elméletben hallanak.  A Techtogether GTE Ipar Napjai országos versenyen elért 3. helyezésünket is részben ennek köszönhetjük, amit egy óriási eredménynek tartok, hiszen nagy múltú műszaki képzéssel foglalkozó egyetemeket sikerült megelőznünk.

 

R. R.: Személy szerint hátrány volt, mivel az első vizsgaidőszak előtt kiléptem a duális képzésből: felmérve a vizsgák követelményeit, hosszú távon nem tudtam volna lelkiismeretesen teljesíteni a tanulmányi kötelezettségeimet az egyetem felé.

 

Milyen a munka a partnercégeknél? Hogyan kezelik a gyakorló kollégák a zöldfülű hallgatókat?

 

K. Zs.: Az Opel Szentgotthárd Kft. a gyakorlati helyem. A cégen belül a kollégákkal jó csoportba kerültem gyakorlatom során, ahol segítettek mindenben, a szakdolgozatomat is ott írom. Persze mindenhol akadnak olyan már rutinos mérnökök, szakemberek, akik kicsit nehezebben fogadnak minket, de úgy gondolom, az összkép azt mutatja, hogy pozitívan állnak hozzánk.

 

Szombathelyen relatíve nem régóta folyik gépészmérnökképzés. Minek köszönhető, hogy mégis ezt a várost és egyetemen választottátok?

 

K. Zs.: Számomra a gyakorlatorientáltság tetszett meg és az ösztöndíj lehetősége, ugyanis korábban anyagilag nem tudtam finanszírozni tanulmányaimat, ez a képzés pedig lehetővé tette számomra, hogy gépészmérnöknek tanulhassak.

 

R. R.: Annak, hogy viszonylag kevés hallgatótárs van, így egy emberrel személyre szabottabban tudnak foglalkozni. Emellett az is kiemelt szempont volt, hogy a város Sopronból kiválóan megközelíthető rövid időn belül vonattal, így rugalmasabban használhatom fel a szabadidőmet.

 

Hogyan tovább az egyetem elvégzése után, milyen erőpróbák várnak titeket a közeljövőben?

 

K. Zs.: Nehéz kérdés, megmondom őszintén, még nem döntöttem el. Szeretek mindig az aktuális feladatomra koncentrálni és azt minél jobban megoldani. Gondolkodtam a mesterképzés elvégzésében is, sportolói pályafutásom is nagyon fontos számomra, szóval szeretnék olyan megoldást találni, amely mindkét irányban támogatja fejlődésem.

 

R. R.: Amennyiben elindítják a mesterszakot, nagy valószínűséggel elvégzem azt is. A másik lehetőség, hogy elkezdek egy teljesen más irányvonalat egy másik alapképzés elvégzésével.