Embert és életutat köszöntöttek – Pusztay János 70 éves

Kocsis Marcell; Fotó: Kleinhappel Miklós | 2018.07.27.
Embert és életutat köszöntöttek – Pusztay János 70 éves

Július 20-án, délután háromkor örömteli és felemlő eseménynek adott otthont a Megyeháza Díszterme: a Prima Primissima-díjas Prof. Dr. Dr. H. C. Pusztay János nyelvészt köszöntötték kollégái, pályatársai, az egyetem és a város elöljárói. A nyelvész-polihisztort, mint embert és, mint tudóst is ünnepelték; a ceremónia, a születésnapos személyiségéhez is hűen, természetesen a humort és a könnyedséget sem nélkülözte.

Alighanem kevés egyetemistának és szombathelyinek kell bemutatni a világszerte ismert és elismert nyelvtudóst, Pusztay Jánost, akinek születésnapjáról ünnepélyes külsőségek között a megyeszékhelyen is megemlékeztek. Az ilyen alkalmakkor megszokott köszöntőbeszédek előtt az ünnepség szervezője és Pusztay János jó barátja, Fűzfa Balázs irodalomtörténész Jordán Tamás színművészt, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját konferálta fel. A direktor a nyelvészprofesszor kedvenc versét, Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című alkotását adta elő. A költemény a 12 legszebb magyar vers között is helyet kapott, és az ünnepelt is gyakran szavalja közönség előtt.

Harangozó Bertalan kormánymegbízott a Vas Megyei Kormányhivatal képviseletében, de a régi, harmincéves ismeretségre hivatkozva beszélt Pusztay Jánosról; kettejük útja leggyakrabban a betöltött hivatalok okán keresztezte egymást. Ezeken, elsősorban a felsőoktatás jövőjét érintő megbeszéléseken őszinte és gondolatait kendőzetlenül kifejező embernek ismerte meg a professzort, akit nem mellesleg vezetőként és tudósként is nagyra becsül. Majthényi László, Vas Megye Közgyűlésének elnöke személyes hangvételű köszöntőjében egy saját meglátással, a lényéből sugárzó derűvel jellemezte a hetvenedik életévét betöltő nyelvészt. Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, dr. Puskás Tivadar „egyszerű orvosemberként” tisztelgett Pusztay János előtt, illetve köszönetét fejezte ki a 2007-ben elhunyt István Lajos orvostudós emlékének megőrzésére tett erőfeszítésiért: ajándékképpen a névre szóló polgármesteri emlékérmet nyújtotta át.

Dr. Németh István, az ELTE Savaria Egyetemi Központ koordinációs rektorhelyettese, némiképpen fizikusként, térben és időben vizsgálta a gazdag életutat. Pusztay János a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE magyar-orosz-finnugor szakjának elvégzése és számtalan külföldi út, külhoni tanulmány után végül a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola főigazgatója lett: hazatért, tudását is megosztotta közösségével, térben tehát kerek életművet tudhat magáénak. Időben pedig a nyelvvel, egy ősi, de folyton változó jelenséggel foglalkozik: nemcsak múltját kutatja, hanem a jelenben is sokat tett, hogy a kisebb finnugor nyelvek és népek fennmaradjanak; ez a küzdelem és elhivatottság az egész munkásságát jellemzi. Az ELTE-nek sok-sok ilyen, követendő példát nyújtó alumnira van szüksége, zárta gondolatait a rektorhelyettes.

Horváthné dr. Molnár Katalin centrumvezető főként a kollégaként együtt töltött évekre emlékezett vissza. A kimeríthetetlen szellemi erő, amely Pusztay Jánost jellemzi, főigazgatói beosztásában is megmutatkozott: attitűdjét általában a támogatás és az ötletesség hatotta át, pezsgő, a parázs vitáktól sem mentes közeget tudott teremteni– ezt a hevességet és kendőzetlen szókimondást, amellyel a konfrontációk természetszerűleg velejárnak, majdnem az összes megszólaló kiemelte; általában hozzátéve, hogy az életmű vázlatos áttekintésére sem mernek vállalkozni.

Dr. Vörös Ferenc tanszékvezető 1977-ig nyúlt vissza emlékeiben: kiskatonaként ekkor „találkozott” először Pusztay Jánossal, akinek Az „ugor-török” háború után című könyve akadt az akkori fiatalember kezébe. A történelminek tűnő könyvről hamar kiderült, hogy sokkal inkább a nyelvészettel foglalkozik: a hazafelé vezető vonatút során letehetetlen erővel ragadta magával a későbbi nyelvészkollégát. Vörös Ferenc azt is elmondta, hogy sokat elárul egy régióról, hogy mennyire becsüli meg értékteremtő szülötteit, amíg azok élnek; a poszthumusz emlékezést inkább a lelkiismeret pótcselekvésének tartja.

A fenti beszédek után Lutor Katalin egyetemi hallgató szavalta Vörösmarty Mihály A vén cigány című versét, majd Fűzfa Balázs, aki a köszöntők között is minden alkalmat megragadott, hogy egy-egy anekdotával kösse össze a beszédeket, a távolról érkezett méltatólevekből olvasott fel párat. A rövid átvezető után dr. Horváth Boldizsár orvos, dr. Bárczi Zsófia, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem dékánja, dr. Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Pomozi Péter docens, utóbbiak az ELTE képviseletében, szintén köszöntötték Pusztay Jánost, illetve felidézték munkásságának egy-egy fontos állomását. Horváth Boldizsár professzor a saját jókívánságai mellett tolmácsolta Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter személyes gratulációját, megemlékezve a miniszter úr és Pusztay tanár úr közös érdeklődési köreiről is. Végül, a hivatalos program zárásaként a Capella Savaria együttes művészeinek minikoncertje követezett.

Végül az ünnepelt is a mikrofonhoz lépett és megköszönte a kedves szavakat, jóleső ajándékokat. Elismerte azt is, hogy „nehéz ember”: inkább hideget vagy meleget mond, nem szereti a langyos középutat, ugyanakkor a kritikáit sosem l’art pour l’art módon, hanem segítő célzattal fogalmazza meg. Óva intette a különböző vezetőket is: mindig hallgassák meg a kritikus hangokat, hiszen lehet, hogy éppen ezeknek van igazuk!

Az ünnepség végül állófogadással ért véget.  

Embert és életutat köszöntöttek – Pusztay János 70 éves

Embert és életutat köszöntöttek – Pusztay János 70 éves

0

/

0

0

/

0