Bronzérem a Masters ob-ről

„Nagyon büszkén álltam fel a dobogóra”

– mondta Kívés István, a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület (SZOESE) szervező titkára, az ELTE SEK Testnevelési és Sportközpont vezetője, miután az augusztus 4-én Kincsesbányán megrendezett Masters országos bajnokságon a harmadik helyre kerékpározta be magát.

A Masters országos bajnokság célja a kerékpársport népszerűsítése, és minden korcsoport részére versenylehetőség biztosítása.

A negyedik korcsoportban indult Kívés István a verseny során három kört, körülbelül ötvenkét kilométert biciklizett, jelentős szintemelkedésű útvonalon.

Kívés István: Korcsoportonként rajtoltunk, mi 10.15-kor indultunk tizenkilencen. Az út bringázható volt, de sok helyen akadt javítás, kisebb-nagyobb egyenetlen rész, nagyon kellett figyelni a jobb nyomvonalra. A lejtő nem adta vissza, amit az emelkedőn beletettél – az egyiknél túl óvatos voltam, és egyre jobban kezdtem leszakadni. Aztán valahogy visszaküzdöttem magam, de ez sok energiát kivett belőlem. A második körtől mentek a szökési kísérletek, amiket sikerült szerelni. Végig az 1–3. helyen mentem, így a lejtőket jól kontrolláltam, vázra guggolva is zúztam helyenként. A harmadik körben megint kőkeményen megküldtem a másfél kilométeres emelkedőt. Ekkorra az élboly már lefogyott hatra. Úgy éreztem, jó erőben vagyok, de az nyilvánvaló volt, hogy a többiek ugyanolyan jól mennek. Az utolsó két, több S-kanyarral és enyhébb emelkedővel tarkított két kilométeren már nagyon ment a helyezkedés; négyszáz méteres célegyenesről volt szó, kilencven fokos kanyar után három–öt százalékos emelkedővel. Harmadik–negyedik pozícióban fordultam, jó lendülettel és nyélen kezdtem nyomni negyven fölött, ahogy terveztem. Meglepő gyorsan az élre kerültem, közeledett a cél. Zsebben az ob – gondoltam. Négyszáz méter azonban még Sagannak is hosszú, így nekem se rövid. A többiek még nem voltak legyőzve csak versenyeztek. Beálltak a szélárnyékba, és az utolsó százötvenen nekem jött a kalapács, nekik még egy sebesség. Végül is ketten mentek el mellettem, úgy, hogy az én sebességem alig csökkent, de váltani és beállni már nem tudtam. Meglett a dobogó. Az időeredmények az 1–6. helyezettekig: 1. 1:26:25, 2. 1:26:26, 3. (én) 1:26:28, 4. 1:26:29, 5. 1:26:31, 6. 1:26:37. Az ezután célba értek esetében hozzánk képest már több perc volt a különbség. Egy ausztráliai magyar győzött, aki csak ezért a versenyért jött haza, mert bajnokként kvalifikálta magát a Masters világbajnokságra, Lengyelországba. A második helyezett a Tihany kupa birtokosa. Nagyon büszkén álltam föl a dobogóra; tény, hogy nagyon csalódott lettem volna, ha nincs érem. A versennyel kapcsolatban nem a küzdést emelném ki, hanem az élményt.