A Ponor-vízkelettől az Elveszett világig

Szöveg: Kleinhappel Miklós – Fotó: Török Tamás | 2025.09.11.

Jártak mohaszőnyegen, láttak különleges növényfajokat, kipróbálták az erdélyi töltött lángost, követték a víz útját, ahogy a források vízéből patak lesz, és egy csúcsról még az Elveszett világig is elláttak. Mindezt azok élhették át, akik részt vettek a Földrajzi Tanszék által szervezett nyári erdélyi terepgyakorlaton. Élménybeszámolókból szemezgettünk.

A terepgyakorlatot ezúttal is szabadon választható kurzusként hirdették meg. Ezek a terepgyakorlatok nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen nemcsak a földrajz szakos hallgatók, hanem más szakokról is szép számmal jelentkeznek rájuk. A közös utazás, a természet közelsége és a kalandok lehetősége sokakat vonz, több szak hallgatóját összekapcsoló közösségi élménnyé válik.

Az idei terepgyakorlat helyszínéül az Erdélyi-középhegységhez tartozó Bihar-hegység déli részén, a Pádis-fennsík szolgált, ahol

a résztvevőknek csaknem egy hét állt rendelkezésükre a vidék természeti csodáinak, földrajzi, geológiai és biológiai érdekességeinek felfedezésére.

Az első emlékezetes élmény a magyar–román határ átlépése után érte őket: mindenki a buszok ablakaihoz tapadt, és ámulva nézte az „óriás” hegyeket – amelyek valóban monumentálisak és lenyűgözőek voltak.

A túrák során többek között ellátogattak az Aragyásza-barlanghoz, ahol láncokkal biztosított meredek falon ereszkedtek le. A Belvedere-kilátópontnál szó szerint a lábuk előtt hevertek a hegyek és a völgyek, a látvány mindenkit lenyűgözött.

A környék növényvilága is tartogatott meglepetéseket: láttak húsevő növényt és a rendszerint mocsarakban élő kereklevelű harmatfüvet is. A Flóra-réten nem csupán virágzó kardvirágokat láttak, hanem bükktalpót is – azt a főként bükkfák törzsén élő gombafajt, amelyből Erdélyben a taplósapkát készítik.

A Ponor-vízkeletnél megtapasztalták, hogyan tör elő a víz egy bővizű forrásból, majd egyesülve a többi forrás vizével létrehozza a Ponor-patakot, amely a rét nyugati részén lévő víznyelőkön keresztül eltűnik a föld alatti járatokban. A vizet legközelebb a Csodavár-barlangban látták viszont, a hatalmas belső terű képződmény aljában folyó patakok formájában.

A Valea Cetății nevű pihenőhely felé tartva kipróbálták, milyen mohapárnákon sétálni. Gasztronómiai élményként erdélyi töltött lángost is kóstoltak – édesen áfonyás, sósan sajtos-túrós változatban.

A Galbena-szirthez vezető út embert próbáló kapaszkodás volt, de a csúcson eléjük táruló látvány minden fáradtságot megért. A tiszta időnek köszönhetően elláttak egészen az Elveszett világ nevű, magasan fekvő, nehezen megközelíthető karsztfennsíkig is.

A terepgyakorlat nemcsak természeti, hanem közösségi élményként is maradandó volt. A résztvevők együtt főztek, esténként pedig tábortűz köré gyűltek, ahol énekeltek, beszélgettek, és megosztották egymással a nap élményeit.

A Ponor-vízkelettől az Elveszett világig